2012. október 26.

007. Bont a lány

Ma indul a magyar mozikban a Skyfall. A 23. Bond film. Nagy nemzetközi felhajtás, dinamikus és vicces előzetes, a kritikák szuperlatívuszokban, Daniel Craig csupasz felsőtesttel, belülről összecsücsörített szájjal, mint mindig, Javier Bardem szőkén, elképesztően, Sam Mendes csúcs formában, a háttérben vonósok. A dallam már a fülemben.


Mai tárgyam lényege a szám: a 007. Náluk ez a mítosz része, én meg épp most értem idáig (na jó, elismerem, kicsit taktikáztam: érhettem volna tegnap is, de kivártam). Drámai hatás. Játék, utalás, alkalomhoz illő szupertárgy. Kukoricakonzerv bontás közben pattant ki. Így jár a női agy. Ilyen, amikor a konyhában bont a lány.

Először a hangalakja miatt jutott eszembe a konzervnyitó: a konzervatívról. (Ugyanis már napok óta ezen járt a fejem.) A Bond sztori konzervatív – persze a szó komolyan vehető, angolszász értelmében. Csúcstechnológia, a fémeken elcsúszik a napfény, természetfeletti erő, mégis ott a jól szabott öltönyben a futás, a tőr, a kimunkált small talk, az angol és skót hagyományok: tájban, hangban, képben. Elegáns akciófilm, angol öniróniával. Még akkor is, ha a rendező nem brit. (Igazi kíváncsisággal várom, hogy keveri újra Mendes a Bond-örökséget: mit idéz, mit választ, mint gondol újra, mire és hogy utal, kivel játszik, hogy kacsint ki ránk?)

De akkor a konzervnyitó. Ami azért jutott még eszemben, mert fegyverszerű: olyan, mint egy vadásztőr. Pengéje acélosan fekete fém, formára mint egy vészjósló cápauszony (tessék, már itt egy hatalmas veszély). És mechanikus. Bele kell döfni a dobozba, fizikai erővel vágni a fémet. Csikorog a fém a fémben, ha sötét volna, tán még szikrát is vetne. (Kalandfilmekben gyakorta nyitnak tőrrel konzervet. A prérin. De az egy másik filmes örökség.) Bár lehetséges, hogy ez az egyszerű szerkezet jobban hasonlít Batman páncéljából gombnyomásra kipattanó dobónyilakra: amelyek suhogó hangot adnak és eszeveszettül pörögnek, mielőtt célba találnak. Végzetesek. Mennyi veszély egy konyhában!  

A konyha mint a nagy kalandok birodalma? Gondoljunk csak gyerekkorunk fogpiszkáló ütközeteire, a sajt, párizsi, paprika és pirosarany vértezetű kiflikatonaságra, vagy a mosogatóban megvívott tengeralattjáró csatákra, a tölcsér harci kürt hangjára, a húsdarálóra és a sékre. Rázva. Nem keverve. Kalandok egész sora. Néhány négyzetméteren. És az áldozatok sem maradtak el. A vesztes mosogat.

Egy hely, ahol bármi válhat bármivé. Egy konzervnyitó mechanikus tőrré. Nincs fogaskerék, vagy ollószerű nyél, semmi tekerő. Csak egy lemezből kivágott harci alapforma és egy penge. Szegecselve. Két anyag, két darab. És mindent nyit. Mindent visz. Király. Royal. Konzervatív konzervnyitó. És milyen abszurd, hogy ezzel a kis valamivel felbontok minden fémdobozt. Észbontó. A konyhában bont a lány. Bont. Épp bont.

Konzervnyitó, bontó
Fém
2000-es évek
Gyártó: ismeretlen
Forgalmazó: ismeretlen (talán vásári beszerzés)
H: 10 cm; Sz: 2,5 cm; M: 2 cm

Ha nem érted, mi a szösz ez a szöveg, olvasd el ezt: 000. Önetnográfiai misszió

Nincsenek megjegyzések: