005. Kill Bill mamusz

Két különböző szálon indítom a történetet. Szinte egyáltalán nem hordok papucsot. Még télen sem. Illetve: alkalmilag. Ma erről az alkalmi darabról írok ma reggel. A másik szál pedig Tarantino Kill Bill című filmje: ami nagyon megosztja a Tarantino (családi nevén: Taran Tóni) rajongókat arról, elég jó film-e? Hagyjuk a műelemzést! Én szeretem. Az első rész (Kill Bill 1.) végén Black Mamba egy japán bárban lemészárolja O-Ren Ishii személyi testőreit és a 88 őrült bandáját. A jelenetben sárga, testre feszülő motoros ruhát visel (szerintem: mackót), hozzá sárga Converse cipőt (ami nem az ismert tornacipő formátum, hanem edzőcipő, abból is az a vékony változat, amit én csak bringás cipőnek nevezek). Bevallom: amióta először láttam a filmet, vágyom egy ilyen cipőre, ha már Hattori Hanzo kardom nem lehet. Viszont ezt a modellt sosem láttam boltban, csak egy virtuális változat van a fejemben, meg egy családi szófordulat: amikor rossz napom van, gyilkos hangulatban vagyok (melyikünkkel nincs ilyen?), akkor csak ennyit mondok: vigyázz, ma Kill Bill cipőben vagyok.

De nem szegem meg a szabályokat: nem írok olyan tárgyról, ami nincs. Hiszen Kill Bill cipőm nincs. De Kill Bill mamuszom annál inkább. Két éve ősszel Ulmban voltam egy konferencián, és az utolsó nap, indulás előtt belefutottam az ottani Herbst Markt-ba. Remek alkalom arra, hogy az ember ajándékokat vegyen az otthoniaknak, helyit, szezonálist, valami nélkülözhetetlen  itemet vagy kaját. Vettem sajtot, talán valami lekvárt, és mindenképpen akartam A-nak ajándékot, mert utazásom előtt volt a születésnapja, amit a konferencia miatt csak hamariban ünnepeltünk. Tehát tervekkel teli vágtam neki többedmagammal a főtéri vásárnak. Emlékeim szerint elég jó vásár volt, bár az én figyelmemet egy idő után egyetlen árus kötötte le: a mamuszos. Először meglőttem a férfi 43-as, szolid barna változatot, de amikor az árus elmondta, hogyha két párt veszek, akkor lényegesen jutányosabb áron juthatok hozzájuk, akkor nem bírtam magammal, és kértem egy 36-os nőit is. Ez náluk a gyerekméret (Németország), így a színek is vidámodtak: pink, neonzöld, piros és sárga nemez papucsok kerültek elő egy papírdobozból. Pont az a sárga, mint a Kill Bill cipő. Megszűntek az árviták, egyértelművé vált, hogy párosan szép az élet, és nem fogja csökkenteni a születésnapi ajándék örömét, ha én is kapok egyet. Gyors döntés, próba (tökéletes), fizetés, csomagolás. Ideális úti ajándék: könnyű, gyűrhető. És sárga. És persze: barna – mert másokéról se feledkezzünk meg.  

Az ajándék teljes siker volt itthon, és ahogy sejtettem, nem árnyékolta be a barnát a sárga. A Kill Bill mamusz ma is üzemképes, könnyű rálelni a lakásban, jól lehet csúszkálni benne a parkettán, télen sem kell bele zokni (a zokni ellenség, majd erről is írok), roppant vidám tárgy, egyáltalán nem kell hozzá gyilkos hangulat, és az egész Kill Bill cipős saját mítoszomat ironikus formára hozta. Kicsit olyan, mint egy Mr. Bean jelenet, amelyben Black Mamba maszatos házi tündérré változott, a márkás sárga cipő (azért a vágy nem múlt el, ha valaki tud ilyet, szóljon) pedig egyszerűen mamusszá szelídült. Nos, így vagyok én a gyilkos gondolatokkal. Asszem.   

A majdan felbecsülhetetlen értékű Imádkozó Kill Bill mamusz című képre a licitálást már most el lehet kezdeni. Benne a tudós lába. 

Mamusz

Nemezelt gyapjú posztó

2010

Gyártó és forgalmazó: német mamuszkészítő, Ulm (környéke)

Beszerzés helye: Ulm (Németország), Henst Markt

Méret: 36-os

Ha nem érted, mi a szösz ez a szöveg, olvasd el ezt: 000. Önetnográfiai misszió