Ha
kicsit is figyelünk, könnyen kötünk össze karaktereket, mozdulatokat és embereket.
Jellegzetes szófordulatok, felismerhető és felidézhető gesztusok és mozdulatok,
amiket aztán magunkon is észreveszünk, mert bevillannak.
Meglepődtem,
amikor észrevettem magamon a távollátók jellegzetes mozdulatát: ahogy igyekszem
megfelelő távolságba tartani a kézbe fogott szöveget, és érzékelem, lassan
rövid a karom. A szem fókuszálását segítő kézmozdulat valami olyan, amit mindig
idősebb emberekhez kötöttem. Na, ezért volt nagyon furcsa. Nem húztam sokáig
ezt az átmeneti állapotot, elmentem szemészhez (majd, ha lesz orvosos blogom,
amit azért kétlek, akkor ezt a történetet is megírom, most maradjunk annyiban,
nem volt kedvenc napom), hiszen az öndiagnózist már felállítottam: sanszos,
hogy olvasószemüvegre van szükségem. Megerősítették. Rögtön másfelesről
indítottam, a jobb szememen, a másik szinte nullás. Meg cilinderem is van, vagy
micsoda, ez csak valami úri huncutság lehet. (Új szókészlet, gyanítom, nem sikerült
elsajátítanom.)
Amikor
az OFOTÉRT szaküzletben (atyaég, mennyire békebeli szóösszetétel!) válogattam a
keretek között, rá kellett jönnöm, hogy nem lesz könnyű dolgom. Nem választhatok
keretnélkülit, mert az olvasószemüveg lencséje a széle felé vékonyodik, és
nagyon sérülékeny. OK. Akkor legyen kerete. De az rögtön kiugrott, hogy görögös
szemöldököm azért határozottan ellenáll annak, hogy további keretek fussanak a
szemem körül. Házsártos, szigorú, tanítónéni fejet csinálnak. Az meg a legcukibb volt,
amikor rájöttem, hogy a gyerekkeret a méretem, mert kicsi a fejem. Rózsaszín,
virágos szárú, Harry Potteres, és sorolhatnám. Szóval így indult. És meg kellett találnom azt az üzletet, ahol nem lihegnek
a nyakamban, hogy egyik szemüveg káprázatosabban áll, mint a másik, és ez
olyan, mintha rám öntötték volna. Ne öntsék rám. Csak legyen könnyű és
kényelmes. A szépet most hagyjuk.
Egy
adott ponton döntöttem: az olvasószemüveg (olvasó lény lévén) fontos tárgyam
lesz. Legyen hát praktikus. Nem biztos, hogy elsőre megtalálom az igazit,
úgyhogy a kísérletezést kezdjük egy olcsóval. Az esztétikai minimum pedig
valahogy így hangzott: (a fenti szempontokon túl) lehetőleg ne legyen nagymama fejem. Nem állítom, hogy ez
összejött, de legnagyobb meglepetésemre az öt forintos keret (ami azért volt
ilyen olcsó, mert szuper lencsét választottam, ilyen-olyan rétegekkel,
vékonyítással, mit tudom én) pedig meglepően jól bejött, és bírja a strapát. Ma
már napi tárgy, tokban a táskámban, munka során a szememen vagy a fejem
tetején, igyekszem kerülni a szemüveg mögül modorosan kinéző értelmiségi gesztusokat,
bár néha rajtakapom magam, és sajnos az is van, hogy egyre többet használom,
néha pedig érzem, hogy kicsik a betűk.
Olvasószemüveg
policarbonát (?)
2010
Gyártó: szemüveg nélkül nem tudom elolvasni
Forgalmazó: OFOTÉRT
M: 2,5 cm; SZ: 14 cm; szára hossza: 12 cm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése