visszalevinni !

„Ingyé street art becsűd meg!”

A Moszkva térről a Déli pu. felé kanyarodó villamosalagútban (vagy miben?) néhány hete kifestettek. Fehérre. Nem az egészet – gondolom, megfizethetetlenül drága a diszperziós festék – csak embermagasságban. Ott, ahol a firkák voltak. Fölötte ugyanolyan koszos maradt az átjáró, és a járdát sem söprik gyakrabban. De ez láthatóan nem zavar senkit. Engem azért igen. Nagyon. Vajon a tisztogatás elrendelői miért érezték ezt a húzást a Moszkva tér felemelkedéséhez elengedhetetlenek? Nos, én elég gyorsan összeállítottam volna egy tízes listát hasznosabb cselekedetekről. Ha már! De nem kopogtattak ötletért. Máshol kopogtattak. (Lehet, hogy már megint a Bojár Iván Andrásnál?) Viszont a sebtében tisztogatás gyors aggodalommal töltött el, ugyanis egy csomó nagyon jó apró munka volt az alagútban. Mindig terveztem, hogy egyszer végigfotózom, de szisztematikusan soha nem tettem meg. És vajon megmaradt-e Liberthi csempéje a felüljáró lépcsőjénél? – jutott eszembe. Visszakanyarodtam. De nem, sajnos nem. Ott szürkével festettek. Hogy emiatt kerül-e le a csempe, vagy már korábban, nem tudom. De nézzük, miről is beszélek!

Még szeptember végén akadtam rá a srácra, amikor a Moszkva és a Déli között gyalogoltam – a város legjobb rétegei akkor látszanak, ha az ember gyalogol! –, majd hazamentem a fényképezőgépért, és bringával végigmentem (toltam) az egész úton, megvizslattam a villanyszekrényeket, a lámpákat, és nagy örömömre egy egész kis alkotói ars poetica rajzolódott ki. Kezdjük azzal, amelyiket kiszúrtam:

Rögtön éreztem, hogy egy virtigli zöld street artos áll az alkotás mögött! Kézzel vágott famintázatú tapéta – ki ne emlékezne erre a rémes tapétafajtára a nyolcvanas évekből! Az alkotás teljesen kézimunka, rétegesen egyszerű formában: színes háttérre ragasztott fa, a fán szív, abból kinövő képregényes szóbuborék, kézzel írt kommenttel. Egy matrica, egy téma. Van folytatásos is, itt ni:

Mindez kontextusban:

Ez még a szeptemberi állapot. A matricákat vagy leszedték, vagy leáztak (ez utóbbi is elég valószínű), a csempéket szintén eltüntette az idő. Pedig milyen kevés ilyen preparálás van a városban! Jó kis sorozat volt, kár, hogy nem írtam róla még akkor. Kár, kár! Ha elkapom a varjút, akkor végzek vele!

Liberthi ne add fel!

(Itt látszik az igényes BKV háttér is.)

budapesti közlekedés

A Dinó gyalog jár.

És felegyenesedve.

Van példakép!

(Budapest, 5ker, Kossuth tér)

kockafej

a látszólag kockafejű szülők is lehetnek jó fejek:
ha nagy leszek, én is jófej leszek, mert a jó példa ragadós:
(12. kerület Böszörményi út; látkép turul helyett)

pécsi tavasz fújva jó

most a graffiti és stencilellenes városvédők ne nézzenek ide: ez itt egy friss pécsi séta, ha nem kellett volna rohannom, még színesebb lehetne. uráncity megvan?

asszociációs hálón keresztül kapcsolódó szöveg: urán city

ricebomb in budapest

A matricát egy hete találtam a Margit hídról lekanyarodó pesti rakparti bringaúton. Festői háttér: parkoló, Duna. Vár.

a kép forrása: ricebomb.com

A webcímből kiderül, hogy a ricebomb.com site-ot három ázsiai-amerikai srác csinálja. (Igazából nem tudom, hogy az Asian-American fordulatot hogy használjuk frankón magyarul. Egy derék nyelvújítónak biztos lenne rá megoldása – de remélhetően nem az „ázsió-amerikai” az afro-amerikai mintájára.) Munkáik saját etnikus tapasztalataikból szökkentek szárba, kreatív multi-média plattformként működnek, és hagynak jelet szerte a világban. És most, úgy tűnik, Budapestre is bejelentkeztek. Ráadásul turistalátványosságnak is beillő fotóháttér elé. Egyelőre mást nem találtam, de lehet segíteni a keresésben!

városi nyulak húsvétja

A hulladék matricalapanyagra készült nyúlvilágot Sior építette. Még karácsonyara, de csak most lett aktuális. Updike biztos mosolyog.

utcai aprónyomtatványok

Autós, bringás, gyalogos: a városi közlekedés szereplői. Igen, róluk gondolkodni kell. Budapesten különösen. Erre az utca igazán remek terep, és az utcai műfajok (muzeológiai szakszóval: aprónyomtatványok) jól elférnek a nagyvárosi terepasztalon. De ahhoz, hogy észrevehetővé és megjegyezhetővé váljanak, a gondolkodást nem lehet megúszni. És nem is érdemes, mert attól nekünk leskelődőknek is jobb lesz.
A két idézett melóban sajnos nincs elég tartalom, és nincs elég humor. A szereplők közötti kapcsolat túl egyszerű: fent-lent, élet-halál. A megfordított kép nem ad ki valójában új képet, a szöveggel készített vonalrajz pedig minden fogalmazásbeli „eleganciát” nélkülöz (és nem is értem, de ez biztos az én hibám).
Ebbe az űrbe türemkedik évek óta a kétfarkú kutya (az utóbbi hónapokban Budapesten is sokkal észrevehetőbb formában) szlogenné váló fordulataival, matricáival és ál-hirdetéseivel. Ember és autó kapcsolata itt is opponáló, a szöveg radikális, de nem agresszív. Nincs a tenyérnyi felületen explicit bringa, de azzal, hogy egy postaládára került, könnyen eszünkbe juttathatja a postahivatal nemrégiben bonyolított fullextrás bringa vásárlási akcióját.
A vicces a melókban: hogy mindhárom a Wesselényi utcában (Budapest, 7. kerület) látható, viszont csak gyalogosként észrevehető.

bematricázódott

szeretek itt matrica lenni

… mondta a kis fehér, ragadós felületű papírdarab, és fogta magát, ott ragadt. Mert a matricák már csak ilyenek. Ez a dolguk. Ezért vannak. Odaragadnak, ahová ragasztjuk őket.

Ez a kis gyöngyszem a Néprajzi Múzeum Kortárs ruha-tér-kép kiállításának utolsó hetében került fel az Öltözködés és szubkultúra terem deszkás figurájának városképekből illesztett molinóhátterére (háttérfotók: Taskovics Dorka; a kiállítás látványterve: Artista Művek). Az eset nem minősült múzeumellenes cselekménynek, hiszen a kiállítás témaválasztása és a kivitelezés módja nem mondott ellent a „finom belenyúlásnak”. A hekkelés a kiállítás utolsó hetében rendezett Hagyj jelet! program és filmvetítés során történt (hekker: Bodó Balázs; repró és kiállításfotó Sarnyai Krisztina).
De miért volt mindez érdekes és izgalmas ebben a kiállításban? Azért, mert a múzeumi tér kommunikatív felületté vált, anélkül hogy a kiállítás esztétikai, a múzeumi tárgyak pedig (örökség)védelmi szempontból sérültek volna. Sőt, a jelentésteli kiállítási szövet ezzel az apró, szinte észrevétlen momentummal tovább bővült, a kezdeményezésre adott kreatív és ironikus válasszal. A megoldásnak helye és szerepe volt, az őrök figyelmét pedig elkerülte. A kiállítás lebontását követően a matricát a molinón hagytuk, a kiállítás fotódokumentációja pedig bekerült a múzeum dokumentációs gyűjteményébe.

Miről is jutott eszembe ez a majd egy éves történet? Néhány héttel ezelőtt a pasaréti úton jöttem le gyalog, és a Vasas edzőpálya mellett a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egyik gyöngyszemére akadtam.
A matricát már ismertem – de azért megörültem neki – a kétfarkú kutya honlapon több változatban is megnézhető. Kicsit lejjebb, a Szilágyi Erzsébet fasor egyik bérházán újra kint a matrica, és egy kutya-szignó is odaragadt mellé. A matricán pedig megjelent egy helyi hekker is. Láthatóan, nem rajongóról van szó.
A firkálót nyilván nem a matrica vizuális kontextusa zaklatta fel: a matrica ugyanis szinte észrevétlenül simul bele lakáshirdető cégek, magánszemélyek, szerelők és más egyéb üzleti vállalkozások ingyenes hirdetési kollázsába.
Viszont, ha nem a forma, akkor a tartalom. Ott van a kutya elásva. Az olvasó berágott a kétfarkú kutyára. Felháborodott, morgós és káromkodós olvasó lett, olyan, akit nagyon felbosszantottak. De mivel is? (Velem ellentétben nyilván szeret az országban sokáig utazni, és fel tudja sorolni a megyeszékhelyeket.)

Nos, én ezerszer jobban csípem a bevállalós, kreatív és ironikus kutyákat. Sőt, bevallom: az irónia egész egyszerűen lefegyverez. Sior matricájáról is könnyedén választok magamnak kedvencet. A hűtőre fogom ragasztani, és remélem, szeret majd ott matrica lenni!

UP-TO-DATE: a "szeretek itt matrica lenni" alkotója kapcsford rátalált a bejegyzésre, szóvá tette, reagáltam, neki fájt (jójó, kicsit tényleg gonosz voltam), de aztán segített, így kiegyeztünk a világhírnévben. na, most majd jobban figyelek!

igazi csütörtöki hangulatban

A kézzel rajzolt matrica újracsak Sior munkája, erre lehet skubuzni még gyöngyszemeket tőle. Ma ezt választottam.

gép-gép-gép-gép-kocccsi

Nos, bevallom, amikor először olvastam el ezt a matricát (amit ugyancsak Fekete Valér, alias Sior készített), akkor eszembe jutott először egy ezoterikus olvasat (az UFO-k győztek), bevillant érthetetlen és paradox ironikus olvasat (a gépkocsik győztek, de ez nagyon sántított), majd pár nap múlva rájöttem a megoldásra:

HÁT PERSZE, HOGY A BICIKLISTÁK GYŐZTEK! A GYALOGOSOK ÉS A BICIKLISTÁK. ÉLJEN AZ IGAZI AUTÓMENTES VÁROS!

újévi fogadalom

Aktív, gondolatokban gazdag, hierarchiától mentes, szabadon szárnyaló új évet!

A képen egy matrica látható, amit a napokban kaptam több más társával együtt ajándékba - nagyon tetszenek. A kézzel rajzolt marticát - maradék matrica alapra - Fekete Valér készítette, és anélkül, hogy személyesen ismerném őt, örvendek, szerfelett. Itt és itt már idéztem munkáit. És valószínűleg: fogom még.