Saját robotok – vásznon és fejben

Az etnográfia számára a robotok első blikkre nem jelentenek magától értetődő kutatási tárgyat. De csak első blikkre. Másodikra bevillan egy csomó lehetőség. Amennyiben elfogadjuk, hogy az etnográfia (népi nevén: néprajztudomány) a hétköznapokkal, a tegnappal és a mával, a mindennapi kultúrával foglalkozik, akkor könnyedén kerülhet vizsgálati terébe a háztartás, abban pedig a két legismertebb háztartási robot: a mosogatógép és a mikrohullámú sütő. Igen, tudom, ez kicsit kiábrándító. Nézzük máshonnan! A módszerek felöl. A személyes élmények és tapasztalatok felidézése, rögzítése és felhasználása már régóta népszerű eljárás – legyen szó tárgyakról, képekről vagy akár helyekről. Próbálkozzunk innen!

Találkozásom a robotokkal

1977-ben készült el a Csillagok háborúja szuperprodukció, amit a magyarországi mozik 1979 augusztusától kezdtek vetíteni. Első alkalommal ’79 telén, a nagykanizsai Béke Filmszínház nagytermében néztem meg, akkor 9 évesen, téli szünidei matiné sorozatban. Felirattal. Ezért lehetett, hogy nagyon kevéssé értett meg a történetet – bár a film teljesen elkápráztatott. Mint minden rendes rajongó, kedvenc szereplőket is választottam. Az első számú Csubakka volt, a nagyonmagas és nagyonszőrös hippilény, akit Leia hercegnő csak két lábon járó bundának nevezett. Őt követték személyes sikerlistámon a fura kis robotok: Mosógép és Bádogember – ahogy akkor hívtam őket. Persze ma már tudom, hogy nevük típusneveik betűinek és számainak angol kiolvasásából származott – de ez már a kutatófázis.

A robot mint emberbáb

A kis mosógép R2-D2, azaz Artu-ditu, röviden csak Artu nagyjából egy méter magas robot főszereplő, görgős lábakkal, hengeres testtel. Fizikai felépítése akkoriban leginkább egy tárcsás mosógépre, esetleg kis Hajdú centrifugára emlékeztetett. Az is, ahogy körbe-körbe táncolt (és máris egy hétköznapi háztartásban járunk). Azt csak sokkal később tudtam meg, hogy Artu a robot a filmben nem egy gép volt, hanem emberbáb, jelmez: mozgásáról Kenny Baker, angol színész és komikus gondoskodott, aki 112 cm magas volt. Artu szerepe szerint szerelőrobot: ehhez használható végtagokkal és hatalmas memóriával. Tudását kreatívan tudta aktiválni, felismert helyzeteket, és ehhez még emberi tulajdonságokkal is rendelkezett: rendkívül hűséges, képes volt megszökni, ellenállt, érzelmi alapon hozott döntéseket, kritikus helyzetekben gazdái segítségére sietett. Ugyan nem emberi szavakkal, hanem csipogással és villogással kommunikált, mégis képes volt kiborulni. Mind a hat eddig elkészült részben szerepelt, és miután a memóriáját soha nem törölték, az egyetlen szereplő, aki nemcsak végig szemtanú, hanem minden részletében ismeri a történetet – a rendezőn kívül.

Barátja és munkatársa C-3PO, azaz ember néven Threepio. Artuval ellentétben felismerhetően ember formájú (ma úgy mondanánk: android), 170 centiméter magas, testét aranyszínű borítás fedi páncélszerűen. Threepio megformálásánál is jelmezes szerepről van szó, amit Anthony Daniels angol színész játszott, aki nemcsak belebújt a fémes jelmezbe, hanem a hangját is kölcsönözte a robotnak. Threepio tehát emberként mozog, emberi hangon kommunikál, emberi szótárral működik, amelybe hétmillió nyelv van beleprogramozva – a sztori szerint. Alapvető feladata a tolmácsolás, de ezen kívül bármilyen hang vagy zaj rögzítésére és felidézésére is képes. Szolgálatkész, ügybuzgó, gyakran önti el az aggodalom, a félelem és a szimpátia. Furcsa hiányossága viszont a humor – ami más szereplőkben azért szerencsére megvan. Sérülése is nagyon emberi: egy alkalommal feje leszakad a testéről; de „gyógyulása” már gépesített: Atru javítja meg „élettelenné” váló barátját. Talán a legmókásabb részlet vele kapcsolatban, hogy az első három rész és a második három rész között, Anakin sötét oldalra állásakor, törlik a memóriáját, biztonsági okokból: nehogy kikotyogja a történteket. Threepio egy pletykás robot volna?

A robot mint szerep

Nem általánosítanék a két jóbarát jellemzéséből, de Artu-ditu és Threepio nagy ecsetvonásokkal (emlékezetből és internetes kutatással) megrajzolt alakjából is látható, hogy a sci-fi irodalom a robotokra nemcsak mint gépekre, hanem személyiséggel rendelkező segítőkre gondol (akácsak otthonainkban elnevezett technikai eszközeink? Viktor a számítógép, Jolánka a mosogatógép, Wamp a porszívó – és sorolhatnám). És ahhoz, hogy a könyvek lapjain és a filmen valóban szereplővé váljanak, emberi tulajdonságok kellenek – mint például a rajongás és a hűség. De van bennük váratlanság is, ami ugyancsak érzelmeikből fakad. Viszont szinte mindig pasik (még akkor is, ha nem: például ki gondolna Artu-ditura mint nőre?). Persze a későbbi filmek meghozzák a bombázó (sic!) női robotokat is, mint például a Terminátor filmek Sarah Connorja, de azt senki nem vitatja, hogy mégiscsak egy harcos amazonnal van dolgunk – fejben, izomzatban és erőben egyaránt. De legnagyobb hiányosságuk mégiscsak a korlátozott humorérzék. Szerencsére a Robot Pajtások ezt a lehetőséget sem hagyják parlagon.

Isaac Asimov: a robotika három törvénye

1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.

2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.

3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az első és a második törvény előírásaiba.

(A szöveg a Robot Pajtások című kiállítás megnyitóján hangzott el 2012. augusztus 25-én. A kiállítás képeit az Illusztrátor Pajtások készítették, a kiállítás Pécsen látható a Zsolnay Kulturális Negyedben, a PTE BTK Kommunikáció és Médiatudományi Tanszék RE:PUBLIC galériájában szeptember 2-ig.)