közös ajándékunk

Nemzeti folklórkincsen növekedett nemzedékünk számára jól ismert a dal: kerek a káposzta / csipkés a levele / akinek nincs párja / jöjjön velem táncba / pörgetem páromat / mint takács az orsót / hajnalig járjuk el / majd a legutolsót. Ha megengedhetem magamnak az egyszerű kritikát: rémes. Dallammal együtt különösen. Rémlik, hogy egy Kodály-feldolgozás is csipkézte generációm ingergazdag életét. Ha akkoriban rákérdeztek volna, vajon miről is szól e pompás dalmű, vakarhattam volna a fejem napestig. Gyerekként nem voltam túl erős növényszimbolikában, és ma is eltartott egy darabig, mire elfogadható választ találtam a kérdésre: mi köze a káposztának a tánchoz, meg az orsóhoz? Ha etnográfiai műveltségem nem csal – bár nem ez lenne az első – akkor ez itt biza’ a fonó, ahol nemcsak a szövésnek, fonásnak, hanem más kalákában végezhető munkának (például a káposztaszeletelésnek, tél, tartósítás, savanyítás, stb.) és persze a táncnak meg a szerelemnek is helye volt. Szerintem a gazdag szimbólumrendszer feltárása elmaradhatatlanul szükséges e rajzocskák megértéséhez.
A képeket hétfőn délelőtt lőttem, de már vasárnap, nőnapon kint voltak a négyeshatos vonalán – a Blahától a Jászaiig biztosan. Fénymásolt lapok, melyet ügyes kezek és fürge ujjak színeztek egyesével. A dal persze szövegváltozatban szerepel, de hát ettől folklór a folklór: él a nép ajkán.

A szerző(k) szerint egy autentikus 21. századi falvédőt láthatunk. A képen kredenc, falikút, fogas, spórhely (csak zárójelben: ezt a szót nem húzza alá a magyar helyesírás ellenőrző. vajon mit érthet rajta?), és két vicces nőalak, az egyik kezében fakanál. Nővérek? (© not three sisters) Hm? Ők fognak egymás ölébe ülni?
Látható a törekvés a falvédő érzésre. Az alkotás engem mégis inkább egy anyák napjára készített gyermekrajzra emlékeztet (anya főz, apa mosolyog), amit a büszke szülők a hűtőszekrény ajtajára mágneseznek. A rajz a hónapok során ugyan kicsit elmaszatosodik, meg felpöndörödik a széle, de karácsonyig biztos marad. Ez is elég populáris.
A képen látható családmodell viszont roppant modern. Ha nem két nővért láthatunk libbenni a konyhán, akkor egy leszbikus párt. Miután szerelmi szövegről van szó, ez elég vállalható olvasat, nekem tetszik is. Ja, és afro-ázsiai-roma változatokban is készült néhány lap. A szerzők láthatóan nemcsak a szexuális, hanem az etnikus másság megfogalmazására is törekedtek. Ez egy ilyen nőnap: Nőnap 2009. Ha már muszáj, legalább legyen benne valami előremutató.

Készült a nemzeti hagyományok tiszteletben tartásával is egy példány.
De hogy kerültek a képek a zárható reklámdobozok belső felületére? Egyszerű a kulcs, könnyű másolni? Lefizették a plakátozót? Esetleg a plakátozó maga? (Nekem ez a változat is nagyon bejönne.) Egyszerűen majd szétvet a kíváncsiság. Éjjel végighekkelték a körutat? Tutira nem egyszál gerilla, ehhez kell egy társ. Még a pasik is csak néznek!