2009. március 17.

kill bill

Magyarországon évek óta érzékelhető a nők elleni erőszak mint téma közbeszédbe szivárgása. Még nem hömpölyög, de legalább csörgedez. Mi pedig tekintsük alapnak a következőt: normális ember nem tartja viccesnek a derék népi mondást, miszerint: az asszony verve jó. A téma azért is nehéz, mert az a megszólaló, aki az irónia – amúgy áldásos, a párbeszédet segítő – fegyvertárához nyúl, ez esetben nagyon vékony jégen jár.

A Wesselényi utcában (Budapest) vettem észre ezt a stencilt. Először csak a figurák tűntek fel, aztán mikor könyékig kutyaszarba helyezkedtem és közelebb hajoltam, akkor ismertem fel a kép gender olvasatát. Csinos, kosztümös hölgy harcmozdulattal előrelendülő keze csattan nagyot hátrahőkölő férfitársa orcáján. Hát, nem a felebarátja, az biztos! Ne kívánjuk senkinek, inkább tekintsünk rá úgy, mint a témához való hozzászólás ironikus változatára. Vizuálisan a hatvanas-hetvenes évek reklámgrafikai világát idéző, a háztartási eszközök – kesztyűk, törlőkendők, tisztítószerek – figuráira hajazó szereplők meglehetősen üdék. A festék ugyan lefolyt az üvegen – vagy az ott egy sétapálca? – de én mindent elnézek az alkotónak, mert művét fifikásan az „ADÁS” oldalra helyezte el.
És ma egy éves a városi máz!

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

http://www.youtube.com/watch?v=UeypOvsY91Q

frazon zsófia írta...

wow! kösz!

irisz írta...

én is boldog blogszületésnapot kívánok! éjjenéjjen'!!!