2015. december 11.

Szólaljatok meg!



Cserba Júlia művészettörténész és műkritikus több alkotó és szerző Facebook oldalán helyezett el egy „Tisztelt (!) Képzőművészek” kezdetű szöveget. Így szól az üzenet:

TISZTELT KÉPZŐMŰVÉSZEK

„Tisztelt (!) Képzőművészek, akik nem az MMA kegyeiből éltek, Ti, akik türelmetlenül várjátok a művészeti folyóiratok megjelenését, és izgatottan lapozzátok fel a rólatok szóló oldalakat, Ti, akik csalódottak vagytok, ha az igényesebb folyóiratok nem foglalkoznak kiállításotokkal, Ti, akiknek megismeréséhez és elismertségéhez döntően hozzájárultak a színvonalas műkritikák, Ti, akikre ezen írások hívták fel a galériák és gyűjtők figyelmét, szólaljatok meg!
Tudom, a művészember individualista, saját világában él, ez így van rendjén, és mi így szeretjük őket. Nyilvánosan nem politizál, nem tüntet, nem tiltakozik, ha elégedetlen, esetleg művein keresztül lázadozik, kritizál. De most, ha másért nem, a saját érdeketekben szólaljatok meg! Mit fogtok megmutatni a gyűjtőnek, akit meg akartok győzni, hogy érdemes tőletek vásárolnia, mit fog tartalmazni a sajtódossziétok, ha pályázni akartok vagy bemutatkozni egy galériában, egy múzeumban? Internetes címek listáját? Honnan fogtok tájékozódni a világban zajló képzőművészeti eseményekről, tendenciákról? Internetes rezümékből? Mi kerül a hazai és külföldi könyvtárak polcaira, ahol rólatok szóló friss híreket keres az érdeklődő? Semmi?
Védjétek saját érdekeitek, ne hagyjátok, hogy eltűnjenek a minőségi művészeti folyóiratok! Szólaljatok meg!”




SZOLIDARITÁS

A szöveg lényege: a szolidaritás. Vagy épp annak hiánya? Milyen abszurd! Vajon milyen érzés lehet azt kérni, hogy foglaljon valaki állást mellettünk? Az üzenet nem tolakodó: elég józan, nem sértődött, és tulajdonképpen egy elég egyszerű helyzetet ír le. Vannak lapok, amelyeknek nincsenek anyagi problémái, és vannak olyanok, amelyek jobban ki vannak szolgáltatva a pályázati rendszernek. Ma, 2015 decemberében, amikor az NKA kuratóriuma jelentős átalakulás előtt áll, ma, amikor a folyóiratok működését jelentős részben biztosító, a tervezést lehetővé tevő folyóirat pályázat még ki sincs írva, vélhetően több lap szerkesztőségében zajlik esélylatolgatás, jövőtervezés másképp. És ezeknek a beszélgetések nyilvánvalóan témája az NKA és az MMA eddig nem tisztázott fúziója.

LÉTÜNK A TÉT

A bizonytalanság, ami jellemzi a szférát, többfajta cselekvési mechanizmusra sarkall. A Magyar Múzeumok Online – ahol én is szerkesztő vagyok – főszerkesztője Berényi Mariann egy témacikk keretében összefoglalta az eddigi eredményeket. A legutóbbi szerkesztőségin elmondtuk egymásnak, hogy látjuk a kialakult helyzetet. Én a lap egyik szerkesztőjeként nem támogatok egy MMA pályázatot: mert nem hiszek a kiválasztottságban, az egyirányúsításban, és elkötelezett vagyok a nemzetközi kontextusban is érvényes, dialógusalapú alkotás és tudás iránt. És azt is elfogadom, ha a lap szerkesztősége más utat választ. Majd mindenki meghozza a maga döntését. Viszont van abban némi naivitás, ha azt gondoljuk, hogy a piaci szektor egy ennyire speciális igényeket is kiszolgáló magazint támogat. De vajon tisztában vagyunk-e azzal, hogy múzeumi szakma szükségesnek érzi-e a munkákat, vagy a lapot? Kell-e a szakmának és a nem szakértő olvasóknak a Magyar Múzeumok Online? És vajon hajlandó-e felemelni a szavát azért, hogy a lap fennmaradjon? Rajtunk kívül érzi-e bárki, hogy létünk a tét?   

MOST, AMIKOR

Most, amikor azt érezzük, hogy hiába vannak szakmai testületek, a Pulszky Társaság, az ICOM Magyar Bizottsága, az Országos Közgyűjtemények Szövetsége vagy a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége, egy centit sem mozdul a múzeumi szakma megbecsültsége. Most, mikor e szakmai szervezetek nem hallatják hangjukat, nem foglalnak állást, nem kezdeményeznek érdemi vitát, nem csatlakoznak már meglévő diskurzusokhoz, a saját bőrünkön érezhetjük, hogy nem képviselik a szakmát, amelyben dolgozunk. Most, amikor e szervezetek vezetői mégiscsak leülnek dumcsizni, akkor pedig kiadják az év legcinikusabb sajtóközleménye címre is méltán számot tartó közleményüket. Tehát most, mégis kitől várnánk szolidaritást? 

TISZTELT MÚZEUMI SZAKEMBEREK

Tegyünk egy kísérletet, és húzzuk magunkra a felelősséget, kivételesen ne hárítsunk, és olvassuk el lassan (akár hangosan, magunknak) a fent idézett szöveg múzeumi szakember változatát, valahogy így:

Tisztelt (!) Múzeumi Szakemberek, vezetők és beosztottak, Ti, akik vagy tagjai vagytok a fent említett, érdektelenséget tanúsító szakmai testületeknek, vagy nem, Ti, akik nem az MMA kegyeiből éltek, Ti, akik türelmetlenül várjátok, hogy végre a munkátokról (legyen az kiállítás, múzeumpedagógiai foglalkozás vagy restaurálás) akárcsak egy érdemi sor is megjelenjen, Ti, akik csalódottak vagytok, ha az igényesebb folyóiratok nem foglalkoznak kiállításotokkal, kutatómunkátokkal, eredményeitekkel és szakmátokkal, egy-egy kiállítás kapcsán kurátorként még a neveteket sem említik, Ti, akiknek a munkájához döntően járulhatnak hozzá a színvonalas műkritikák, Ti, akiknek a tevékenységére és elkötelezettségre ezek a lapok hívják fel a figyelmet, szólaljatok meg!
Tudom, a kutatók individualisták, saját világukban élnek, ez így van rendjén, és mi így szeretjük őket. Nyilvánosan nem politizál, nem tüntet, nem tiltakozik, ha elégedetlen, esetleg tudományos munkáján keresztül emel hangot, vagy kritizál. De most, ha másért nem, a saját érdeketekben szólaljatok meg! Mit fogtok megmutatni az utókornak munkátokból, hogy fogtok pályázni, ha egyetlen értelmes sor nem marad fel például kiállítási tevékenységetekről? És honnan fogtok tájékozódni a világban zajló múzeumtudományi eseményekről, eredményekről és tendenciákról, egy olyan országban, ahol ezt a szakmát nem is oktatják egyetemen, és alig vannak érdemi szakmai felületei? Mi lesz az impakt faktorotokkal, ha kommunikációs költségek híján az a néhány szakmai felület sem szól majd eredményeitekről, kiállításaitokról, publikált könyveitekről? Bele mertetek ebbe már valaha gondolni?
Védjétek saját érdekeitek, ne hagyjátok, hogy eltűnjön a szakmai dialógus sokszólamúsága, amelynek mi, a Magyar Múzeumok Online is részei vagyunk.

És ne várjatok arra, hogy ezt majd valaki más megoldja helyettetek. 

werkfoto: S.Z. 

Nincsenek megjegyzések: