az olvasó lázadása 2.

Így lett lázadásból (lásd délutáni bejegyzés) anarchia:

Fotó: Sarnyai Krisztina (kösz!)

Mert, hogy mit hoz a véletlen? Egy újabb bringastencilt a budapesti forgatagból, elektronikus küldeményként. Az anarchisták jól ismert utcai jelébe van beleügyeskedve a bringa (ott lánc és váltó környéken van egy kis differencia, de spongyát rá!), mint a hétköznapi ellenállás kerékpáros vonulata. Azért a CM maradjon csak nyugodtan az eddig ismert ember és kerékpárja logónál! A kompozíció amúgy a szabadkőművesek körzős-vonalzós jelére emlékeztet. Még az is lehet, hogy velük terveztetik a budapesti bringa utakat. Természetesen teljesen titokban. A föld alatt.

az olvasó lázadása

A cím persze lopás. És a cím persze nem lopás, csak idézet: ezen a címen jelent meg tavaly a Kalligram kiadónál egy kötet, a mondat végén kérdőjellel (szerk.: Bárány Tibor, Rónai András). A könyv témája a kritika, a kritikus, az on-line és a nyomtatott kritikaírás és olvasás szerepe a kortárs – elsősorban magyar irodalmi – kritikai szövegkörnyezetben. (Aki idáig jutott, ne adja fel!) Több tanulmány is foglalkozik az olvasó hangjával. Ezért is az idézet: én is ezzel fogok foglalkozni – és az csak a látszat, hogy már megint a bringával!

Az előző bejegyzés nem is volt igazi bejegyzés, csak egy asszociatív képgyűjtemény: rosszabban és jobban sikerült fotóim laza válogatása, bringa és utca metszéspontjáról. Olyanokat kerestem, amelyeken nemcsak arról van szó, hogy a bringa egy vagány közlekedési eszköz, hanem arról is, miként válik – tárgyként vagy formaként – jellé, üzenetté, utcai alkotássá. A válogatás a Margit-hídi felvonulás utáni lelkesedésből borult virágba. És itt jön az olvasó, aki segít, hogy továbbguruljon a kezdeményezés.

A képarchívum szerintem tuti dolog, de ennél még tutibb, ha lehet is vele kezdeni valamit. Két képet kaptam: az egyiket ismeretlen olvasótól, aki hozzászólt egy linket, aminek a végén egy bringás graffitis kép van, úgyhogy mázra vele:

forrás: KÁFÉ Kép-Tár, Dezső Tamás felvétele

Mázlim van, mert ezt én is ismerem, és meg is találtam egy kis kotorászást követően:

A képet 2003 nyarán csináltam Párizsban, és van egy változata is:
Figyelmes néző láthatja, hogy itt egy számozott stencilről van szó, állandó szereplőkkel, de változó Leitobjekttel. Mindig van a kalapos-kabátos árnyalak (virággal szájában, piros zokniban), a macskák, a madarak és pillangók, a lufi, a bőrönd, az ernyő és a papírhajó. A változó pedig a jelent központi tárgya: a bringa, a lazizós függőágy, és még egy rakás más. Az alkotó NEMO, és a további változatokra könnyed kotorászással rátalálni (itt például egy vizes, mentőöves, de a bringatémát különösen kedveli – és ezzel persze nincsen egyedül).

Aztán egy másik olvasói hozzászólás is érkezett, képpel, e-mailben:

Fotó: Koronczi Endre

A helyszín Nyitra, az utca hírmondója pedig egy talányos funkciójú, ámbár kimondottan szép és letisztult vonalvezetésű, nemes anyagból fabrikált bringajel. A színválasztás – szürkén szürke – a közlekedés színpadán ugyan hekknek látszik, de nem lehetünk biztosak benne, hogy nem emlékművel, esetleg kerékpáros botlatókővel van dolgunk. Vagy, ahogy erre kedves művészünk felhívta a figyelmet: gondoljunk bele, mekkorát lehet ezen csúszni már egy könnyű zápor alkalmával is. De a tárgy és a kép tagadhatatlanul szemrevaló. Úgyhogy egyelőre: marad a talány!

És most nem is ecsetelnem tovább, mily kedves számomra az olvasók „lázadása”.