Ünnepi válogatás a Föld Napja alkalmából (a képeket tavaly nyáron készítettem Amsterdamban) - és pompásan passzolnak! Éljen a Föld!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bringa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: bringa. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. április 22.
2010. május 4.
BICIKLUS avagy: a tapasztalatok elkerékpárosítása
(A szöveg a BICIKLUS című kiállítás megnyitóján hangzott el tegnap este.)
Ma esti feladatom, hogy beírjam a mozgást a nyelvbe. A mozgást, ami gurulásból, fékezésből, tekerésből, előzésből, körözésből, parkolásból, esésből és szállításból áll, illetve szétszedésről és összerakásról, ismétlődésről és ciklikusságról (hovatovább: biciklusságról) szól – kerékpáron innen és kerékpáron túl. A leíráshoz használható műfajok száma végtelen.
Kezdjük a szócikkel! Ehhez egy kimeríthetetlen kincsestárból merítettem ihletet: a Magyar Néprajzi Lexikonból. (Már több költözés alkalmával táncolt pengeélen az öt kötetes, több kilónyi sorozat, de eddig még mindig megúszta. Csak felcsapom egyik-másik kedvenc címszavamnál, és rájövök: tudománytörténeti mérföldkő.) Az egyik sokat idézett, kedvenc címszavam a mozgásról szól: a ritmusos ismétlésről, lendületes körkörös mozdulatokról, egyben az egyik legautentikusabb paraszti munkáról, a kaszás aratásról. Régen azt gondoltam, hogy a szócikknek a következőkben idézett része, csak hekkelés lehet, az alkotók tréfája az olvasóval (jobb lexikonokban van ilyen), de ma már tudom, hogy nem. A leírás teljesen komoly. Így szól: „A kaszás aratás több mozdulat pontos összehangolásából álló munkafolyamat. A kaszás arató a jobb lábával előre lép, jobb karjával a kaszát annyira fölemeli, hogy annak hegye a levágandó gabona széléig érjen, aztán erősen balfelé suhint. A jobb kéz a mell előtt keresztbe lendül, és a bal kar oldalt kinyúlik. A kasza ívalakban 2–5 cm magasan vágja el a szárat. A kaszás ezután bal lábával lép előre és megismétli a mozdulatot.” A szócikket Dr. Kósa László professzor, szakmánk akadémikusa írta. A leírás méltán vetekszik az esti torna feladatismertetésével, csak a beszámolás hiányzik: együtt, kettő, három, négy, és már lendülhetnének is egyszerre a jobbkezes kaszák. A balkezesek pedig mehetnek marokszedőnek. A témára a TÁP Színház Minden Rossz Varieté című műsorában Csík Gábor mutat egy variációt: Parasztfitnesz címen. A 2 perces magánszámban dinamikus lakodalmas zenére, feltűrt ingujjban mozogja le a kaszálás és a kapálás ismétlődésekből álló mozgássorát, beszámolással, és hogy ne legyünk féloldalasak: jobbra és balra is ismétel. És még csak nem is professzor. Mindezeket figyelembe véve végül úgy döntöttem: mégsem írok szócikket a kerékpározásról és a ciklikus, forgó mozgásról. Mert riasztóan banális lenne.
Lépjünk tovább egy másik írott műfajra, ami már a kiállításhoz mint műfajhoz is közelebb visz minket. Ez pedig a tárgyleírás. A jó tárgyleíráshoz szerintem lényeges a személyes tapasztalat: én például nem szeretek olyanról írni, amihez legalább egy egészen kis közöm nincs, és ami mint tárgy nem kelti fel az érdeklődésem. Így valószínűleg nagyon gyenge tárgyleírást tudnék készíteni egy szekérről és egy nagyestélyiről. Viszont egy NDK robotgép, egy gördeszka, egy hirdetőoszlop és például egy kerékpár rengetek kihívással kecsegtet. Talán azért van ez így, mert a tárgy- és műleírás nemcsak a világ látható, hanem láthatatlan (csak megtapasztalható, sejthető és vágyott) regisztereit is mozgásba lendíti. A kerékpárnak nemcsak kereke, kormánya, váza, lánca, ülése, zárja, fékje és csengője van. Kapcsolódik hozzá a kerékpározás élménye, az ellopás bosszúsága, a hegymenet izzadságszaga és egy új, menő modell megszerzésének vágya is. Ha az ember nem próbálta, hiába írja le az alkatrészeket, a formákat és a pedálozás mikéntjét. Ez nem lesz elég ahhoz, hogy egy kerékpár és a kerékpározás életszerűvé váljon, a műleírásnak köze legyen a világhoz.
A kiállításban látható munkák kísérleteznek a kerek felületekkel és a gurulással, a görbék és az egyenesek síkba és térbe állításával, a mozgás és a stabilitás tapasztalatainak lefordításával, a gondolkodás és a mozgás összekapcsolásával, az irányok megfordításával és annak illúziójával, vagy csupán a tárgyak elkerékpárosításával. Az alkotások felnagyítanak részleteket, vizuális nyelvre és formára fordítanak kételyeket, aggodalmat és félelmet, modelleznek tapasztalatokat, szétbontanak, egymástól elválasztanak amúgy összetartozó funkciókat, emlékeznek, emlékeztetnek, megmozgatnak, provokálnak és nevettetnek, attól függően, kinek hányszor ragadt be nadrágszára a láncba, a bokája a küllőbe, vagy hányszor kellett Chopin polonézt zongoráznia biciklizés helyett. És mindez teljesen független attól, hogy versennyel vagy kempinggel teljesítettük a távot.
Szóval egyáltalán nem könnyű mindezt beleírni a nyelvbe. Sem a formák és alakzatok, sem a kompozíciók és technikai eljárások, sem pedig az alkotások mögött meghúzódó személyes tapasztalatok felől. Biciklizni ugyan pofon egyszerű, és az is elképzelhető, hogy a kiállításon résztvevő művészek és a fotókat és történeteket beküldő fiatalok és felnőttek problémamentesen tömörülnének egy önkéntes kerékpáros klubba. És az is biztos, hogy remekül festenének együtt egy kerékpáros csoportképen. Viszont az a rossz hírem van, hogy nincs egyetlen, általános érvényű javaslatuk biciklire és biciklusra. Emellett viszont az a jó hírem van: hogy számtalan javaslatuk van. Műleírással. Ugyanis túlteljesítették a feladatot.
Ma esti feladatom, hogy beírjam a mozgást a nyelvbe. A mozgást, ami gurulásból, fékezésből, tekerésből, előzésből, körözésből, parkolásból, esésből és szállításból áll, illetve szétszedésről és összerakásról, ismétlődésről és ciklikusságról (hovatovább: biciklusságról) szól – kerékpáron innen és kerékpáron túl. A leíráshoz használható műfajok száma végtelen.Kezdjük a szócikkel! Ehhez egy kimeríthetetlen kincsestárból merítettem ihletet: a Magyar Néprajzi Lexikonból. (Már több költözés alkalmával táncolt pengeélen az öt kötetes, több kilónyi sorozat, de eddig még mindig megúszta. Csak felcsapom egyik-másik kedvenc címszavamnál, és rájövök: tudománytörténeti mérföldkő.) Az egyik sokat idézett, kedvenc címszavam a mozgásról szól: a ritmusos ismétlésről, lendületes körkörös mozdulatokról, egyben az egyik legautentikusabb paraszti munkáról, a kaszás aratásról. Régen azt gondoltam, hogy a szócikknek a következőkben idézett része, csak hekkelés lehet, az alkotók tréfája az olvasóval (jobb lexikonokban van ilyen), de ma már tudom, hogy nem. A leírás teljesen komoly. Így szól: „A kaszás aratás több mozdulat pontos összehangolásából álló munkafolyamat. A kaszás arató a jobb lábával előre lép, jobb karjával a kaszát annyira fölemeli, hogy annak hegye a levágandó gabona széléig érjen, aztán erősen balfelé suhint. A jobb kéz a mell előtt keresztbe lendül, és a bal kar oldalt kinyúlik. A kasza ívalakban 2–5 cm magasan vágja el a szárat. A kaszás ezután bal lábával lép előre és megismétli a mozdulatot.” A szócikket Dr. Kósa László professzor, szakmánk akadémikusa írta. A leírás méltán vetekszik az esti torna feladatismertetésével, csak a beszámolás hiányzik: együtt, kettő, három, négy, és már lendülhetnének is egyszerre a jobbkezes kaszák. A balkezesek pedig mehetnek marokszedőnek. A témára a TÁP Színház Minden Rossz Varieté című műsorában Csík Gábor mutat egy variációt: Parasztfitnesz címen. A 2 perces magánszámban dinamikus lakodalmas zenére, feltűrt ingujjban mozogja le a kaszálás és a kapálás ismétlődésekből álló mozgássorát, beszámolással, és hogy ne legyünk féloldalasak: jobbra és balra is ismétel. És még csak nem is professzor. Mindezeket figyelembe véve végül úgy döntöttem: mégsem írok szócikket a kerékpározásról és a ciklikus, forgó mozgásról. Mert riasztóan banális lenne.
Lépjünk tovább egy másik írott műfajra, ami már a kiállításhoz mint műfajhoz is közelebb visz minket. Ez pedig a tárgyleírás. A jó tárgyleíráshoz szerintem lényeges a személyes tapasztalat: én például nem szeretek olyanról írni, amihez legalább egy egészen kis közöm nincs, és ami mint tárgy nem kelti fel az érdeklődésem. Így valószínűleg nagyon gyenge tárgyleírást tudnék készíteni egy szekérről és egy nagyestélyiről. Viszont egy NDK robotgép, egy gördeszka, egy hirdetőoszlop és például egy kerékpár rengetek kihívással kecsegtet. Talán azért van ez így, mert a tárgy- és műleírás nemcsak a világ látható, hanem láthatatlan (csak megtapasztalható, sejthető és vágyott) regisztereit is mozgásba lendíti. A kerékpárnak nemcsak kereke, kormánya, váza, lánca, ülése, zárja, fékje és csengője van. Kapcsolódik hozzá a kerékpározás élménye, az ellopás bosszúsága, a hegymenet izzadságszaga és egy új, menő modell megszerzésének vágya is. Ha az ember nem próbálta, hiába írja le az alkatrészeket, a formákat és a pedálozás mikéntjét. Ez nem lesz elég ahhoz, hogy egy kerékpár és a kerékpározás életszerűvé váljon, a műleírásnak köze legyen a világhoz.
A kiállításban látható munkák kísérleteznek a kerek felületekkel és a gurulással, a görbék és az egyenesek síkba és térbe állításával, a mozgás és a stabilitás tapasztalatainak lefordításával, a gondolkodás és a mozgás összekapcsolásával, az irányok megfordításával és annak illúziójával, vagy csupán a tárgyak elkerékpárosításával. Az alkotások felnagyítanak részleteket, vizuális nyelvre és formára fordítanak kételyeket, aggodalmat és félelmet, modelleznek tapasztalatokat, szétbontanak, egymástól elválasztanak amúgy összetartozó funkciókat, emlékeznek, emlékeztetnek, megmozgatnak, provokálnak és nevettetnek, attól függően, kinek hányszor ragadt be nadrágszára a láncba, a bokája a küllőbe, vagy hányszor kellett Chopin polonézt zongoráznia biciklizés helyett. És mindez teljesen független attól, hogy versennyel vagy kempinggel teljesítettük a távot.
Szóval egyáltalán nem könnyű mindezt beleírni a nyelvbe. Sem a formák és alakzatok, sem a kompozíciók és technikai eljárások, sem pedig az alkotások mögött meghúzódó személyes tapasztalatok felől. Biciklizni ugyan pofon egyszerű, és az is elképzelhető, hogy a kiállításon résztvevő művészek és a fotókat és történeteket beküldő fiatalok és felnőttek problémamentesen tömörülnének egy önkéntes kerékpáros klubba. És az is biztos, hogy remekül festenének együtt egy kerékpáros csoportképen. Viszont az a rossz hírem van, hogy nincs egyetlen, általános érvényű javaslatuk biciklire és biciklusra. Emellett viszont az a jó hírem van: hogy számtalan javaslatuk van. Műleírással. Ugyanis túlteljesítették a feladatot.
2010. február 27.
2010. február 25.
a bringaút, a kapa és a keleti western
A Szövetkezet című egészen zseniális lapban 1949-ben jelent meg a kis tréfás rajz. A képpár rengeteg tanulságot sűrít. A kontextus a termelőszövetkezeti munka, annak mindennapi nehézségei, mint például a távoli munkahely. De könnyedén felfedezhetjük benne a kerékpárút építés korai modern formáját is. Tehát (a mai bringások számára) a hétköznapi kerékpáros kultúra népszerűsítése is simán benne van - bár falun a kerékpározás épp annyira magától értetődő volt, mint ma. De a legjobb az egész cuccban a lazán és vagányan vállra kapott kapa! Olyan mint egy westernfilm. Nehéz eldönteni, hogy a tanítás/nevelés vagy az irónia több-e ebben a kis remekműben!
De amikor már azt gondolnánk, mindez csak a rajzoló fejében élt így, akkor ugyanebben a lapban, kicsit későbbről előbukkant egy fotó. A kép minden kétséget kizáróan támasztja alá a parasztok lazaságát és vagányságát. Nincs mese. Tiszta western. Ráadásul női szereplőkkel.A Szövetkezet teljes sorozata a Szövetkezeti Kutató Intézetben érhető el (Budapest, Rumbach Sebestyén utca 6). A hely már önmagában egy élmény!
(A lelet ugyanabból a kutatásból került felszínre, mint a csodálatos lengyel hűtőszekrény és a könnyes szemű Kodály. Jogos a kérdés: mivel is foglalkozom mostanában?) 2010. január 12.
ridiküllel cangira!
A kerékpározás egyre inkább a nagyvárosi élet része, ezzel párhuzamosan leveti szubkulturális külső jegyeit: hétköznapivá, mégis divatossá és trendivé válik. Annak ellenére, hogy Budapest ma még nem számít ideális és egészséges biciklisvárosnak – bár az elmozdulás tavaszról tavaszra látványos formát ölt – egyre többen pattannak kerékpárra, így már nemcsak munkaruhába (sisak, maszk, futártáska, vízálló szkafander) öltözött biciklisfutárok suhannak a forgalomban, hanem egyre több városlakó dönt a kétkerekes közlekedés mellett: idősek és főleg fiatalok, férfiak és nők, irodai dolgozók, egyetemisták, színészek, szerkesztők, tanárok, orvosok és mindenféle népek (sztrájk idején különösen jó döntés). Az utcákon kétkerekű városi arcok jelennek meg, városi járgányokkal, városi öltözetben és kiegészítőkkel – fitten, csinosan, mobilan és sokfélén. Ehhez a változó kétkerekű életformához illeszthető például a futárzsákoktól formailag merőben különböző, praktikus, formás és vidám Cangira kerékpáros női táska – nagyanyáink nyelvén: a ridikül.
A Cangira márkanevű, 2006-2007 óta kapható, egyedi tervezésű (alkotó: Iványi Jozefa), kisszériás bringatáskák a kerékpárosok speciális igényeit szolgálják ki. Elsősorban új vagy újrahasznosított molinóanyagból készülnek, de találhatunk kipukkadt kerti úszómedence hajlékony felületeiből varrt bringatáskát is a kollekcióban. Nyeregtáska a csomagtartóra, váll és kézitáska a vázra és a kormányra, táska hátra, vállra, kézbe és derékra – ahová csak elfér. Ha mindennap bringázunk, sosem találhatunk elegendő helyet napi túlélőkészleteink kényelmes szállítására: könyvek, rajzok, dokumentumok, telefon, csalafinta apróságok és uzsonna reggel, majd a boltból vagy a piacról a bevásárlással haza. Lehet nejlonszatyrot is akasztani a kormányra, vagy bevásárlókosarat drótozni a csomagtartóra, de lássuk be: sokkal jobb döntés egy klassz, egyedi igényeknek megfelelő bringatáska. Pláne, ha praktikus, trükkös és csinos is egyben! Praktikus, hiszen alapanyaga vízálló (műanyag alapú molinó), a kormányon könnyen hozzáférhető, ha szükség van belőle valamire. Trükkös, hiszen díszítése egyben első villogó is, a kis táska rögzítése pedig csak egyetlen mozdulat. Reggel rohanás a bringához, gyors felpattintás, friss tekerés, megérkezés, bringazárás, lepattintás és csinos lóbálás. Ennyi az egész!
Termékek és vásárlás: http://www.cangira.hu/
A tárgyleírás a Tudatos vásárló soron következő Egészség tematikájú számához készült.
kapcsolódó írások:
középpontban a víz
szomorú vasárnap
tudatos REgerenda
a tudatos vásárló pénzügyei – ajánló
2009. december 22.
2009. október 10.
Kis karcolással
Ma bringával mentem. Amióta elindult a kampány, most először. Amúgy furcsa: azt hittem, tele lesz a blog bringás történettel, majd alig bírom kordában tartani a kerékpáros kommandót, de tévedtem. Úgyhogy akkor itt az első.
A bringát a második emeleten, az erkélyen tartom, úgyhogy az indulás bringaemeléssel kezdődik: gyalog le a másodikról. (A liftbe nem tudom betuszkolni, kicsi a hely, és túl erős (túlerős) az ajtó visszacsapó karja. Egyszer azért bepróbálkoztam, le is nyúztam a bőrt a sípcsontomról.) Néhány pumpálás a kerekekbe, bringalámpák táskába, fényvisszaverő csík nadrágszárra, napszemüveg és start.
>>> folytatás
A bringát a második emeleten, az erkélyen tartom, úgyhogy az indulás bringaemeléssel kezdődik: gyalog le a másodikról. (A liftbe nem tudom betuszkolni, kicsi a hely, és túl erős (túlerős) az ajtó visszacsapó karja. Egyszer azért bepróbálkoztam, le is nyúztam a bőrt a sípcsontomról.) Néhány pumpálás a kerekekbe, bringalámpák táskába, fényvisszaverő csík nadrágszárra, napszemüveg és start.
>>> folytatás
2009. október 1.
máshol blogol
A városi máz rejtőzködő társszerzője, Fischer Gitta, ma az etnomobil blogon posztolt, Amikor a sóher kerékpáros tömegközelekedik címmel.
„Ma reggel annyira álmosan ébredtem (ami egyébként nem szokatlan, csak ma reggel különösen súlyos volt), hogy nem mertem bringára szállni. Reggelente végig hegyről lefelé kell száguldanom, amit egyébként nagyon élvezek, de sokkal több figyelmet igényel, mint a kevésbé élvezetes hazafelé kaptatás. Az út elképesztő, tele kátyúval, aknafedővel, meghatározhatatlan hupplival, ráadásul odafelé menetben szembe süt a nap. A Tabán alatt van egy bringautas parkos rész, az kiváló, csak hamar le kell kanyarodnom róla. Így aztán ma reggel hátrahagyva a down hill minden örömét, és tömegközlekedésre váltottam.”
folytatás >>>
„Ma reggel annyira álmosan ébredtem (ami egyébként nem szokatlan, csak ma reggel különösen súlyos volt), hogy nem mertem bringára szállni. Reggelente végig hegyről lefelé kell száguldanom, amit egyébként nagyon élvezek, de sokkal több figyelmet igényel, mint a kevésbé élvezetes hazafelé kaptatás. Az út elképesztő, tele kátyúval, aknafedővel, meghatározhatatlan hupplival, ráadásul odafelé menetben szembe süt a nap. A Tabán alatt van egy bringautas parkos rész, az kiváló, csak hamar le kell kanyarodnom róla. Így aztán ma reggel hátrahagyva a down hill minden örömét, és tömegközlekedésre váltottam.”
folytatás >>>
2009. szeptember 21.
CM szolgálati közlemény
A keddi Európai Autómentes Napon belvárosi kerékpáros demonstrációt szervez a Critical Mass. Az amúgy is nehéz forgalmi helyzetre tekintettel idén sem kérték útvonalak lezárását a rendőrségtől, hanem a forgalomban közlekednek. A Városháza épületétől 18:30-kor induló több tízezer kerékpáros jelentős torlódást okozhat a Nagykörúton belül eső pesti területeken, de a Nagy- és Kiskörutat 18:30 és 20:15 között érdemes teljesen elkerülni autóval. Útlezárásra 20 óra körül kerülhet sor a Károly körúton , a Városháza parknál (maximum 10-15 perc), valamint 18:20 és 19:20 között a Károly krt., Andrássy út, Teréz krt., Király utca útvonalon, ahol rendőri biztosítással gyerekek bicikliznek el. Ez is legfeljebb néhány percig tarthat 1-1 kereszteződésben.
Kerülőútnak a pesti rakpartot, Dózsa György utat, Fiumei utat és Hungária körutat ajánljuk, tömegközlekedőknek pedig elsősorban a metrók, villamosok használatát.
Kérjük a városlakók türelmét, és az autóval, kerékpárral közlekedők fokozott figyelmét!
Köszönjük!
Critical Mass Budapest
Az autómentes nap tájékoztató plakátja letölthető innen!
2009. augusztus 25.
az olvasó lázadása 2.
Így lett lázadásból (lásd délutáni bejegyzés) anarchia:
Fotó: Sarnyai Krisztina (kösz!)
Mert, hogy mit hoz a véletlen? Egy újabb bringastencilt a budapesti forgatagból, elektronikus küldeményként. Az anarchisták jól ismert utcai jelébe van beleügyeskedve a bringa (ott lánc és váltó környéken van egy kis differencia, de spongyát rá!), mint a hétköznapi ellenállás kerékpáros vonulata. Azért a CM maradjon csak nyugodtan az eddig ismert ember és kerékpárja logónál! A kompozíció amúgy a szabadkőművesek körzős-vonalzós jelére emlékeztet. Még az is lehet, hogy velük terveztetik a budapesti bringa utakat. Természetesen teljesen titokban. A föld alatt.
2009. augusztus 24.
az olvasó lázadása
A cím persze lopás. És a cím persze nem lopás, csak idézet: ezen a címen jelent meg tavaly a Kalligram kiadónál egy kötet, a mondat végén kérdőjellel (szerk.: Bárány Tibor, Rónai András). A könyv témája a kritika, a kritikus, az on-line és a nyomtatott kritikaírás és olvasás szerepe a kortárs – elsősorban magyar irodalmi – kritikai szövegkörnyezetben. (Aki idáig jutott, ne adja fel!) Több tanulmány is foglalkozik az olvasó hangjával. Ezért is az idézet: én is ezzel fogok foglalkozni – és az csak a látszat, hogy már megint a bringával!
Az előző bejegyzés nem is volt igazi bejegyzés, csak egy asszociatív képgyűjtemény: rosszabban és jobban sikerült fotóim laza válogatása, bringa és utca metszéspontjáról. Olyanokat kerestem, amelyeken nemcsak arról van szó, hogy a bringa egy vagány közlekedési eszköz, hanem arról is, miként válik – tárgyként vagy formaként – jellé, üzenetté, utcai alkotássá. A válogatás a Margit-hídi felvonulás utáni lelkesedésből borult virágba. És itt jön az olvasó, aki segít, hogy továbbguruljon a kezdeményezés.
A képarchívum szerintem tuti dolog, de ennél még tutibb, ha lehet is vele kezdeni valamit. Két képet kaptam: az egyiket ismeretlen olvasótól, aki hozzászólt egy linket, aminek a végén egy bringás graffitis kép van, úgyhogy mázra vele:
Az előző bejegyzés nem is volt igazi bejegyzés, csak egy asszociatív képgyűjtemény: rosszabban és jobban sikerült fotóim laza válogatása, bringa és utca metszéspontjáról. Olyanokat kerestem, amelyeken nemcsak arról van szó, hogy a bringa egy vagány közlekedési eszköz, hanem arról is, miként válik – tárgyként vagy formaként – jellé, üzenetté, utcai alkotássá. A válogatás a Margit-hídi felvonulás utáni lelkesedésből borult virágba. És itt jön az olvasó, aki segít, hogy továbbguruljon a kezdeményezés.
A képarchívum szerintem tuti dolog, de ennél még tutibb, ha lehet is vele kezdeni valamit. Két képet kaptam: az egyiket ismeretlen olvasótól, aki hozzászólt egy linket, aminek a végén egy bringás graffitis kép van, úgyhogy mázra vele:
Mázlim van, mert ezt én is ismerem, és meg is találtam egy kis kotorászást követően:
A képet 2003 nyarán csináltam Párizsban, és van egy változata is:
Figyelmes néző láthatja, hogy itt egy számozott stencilről van szó, állandó szereplőkkel, de változó Leitobjekttel. Mindig van a kalapos-kabátos árnyalak (virággal szájában, piros zokniban), a macskák, a madarak és pillangók, a lufi, a bőrönd, az ernyő és a papírhajó. A változó pedig a jelent központi tárgya: a bringa, a lazizós függőágy, és még egy rakás más. Az alkotó NEMO, és a további változatokra könnyed kotorászással rátalálni (itt például egy vizes, mentőöves, de a bringatémát különösen kedveli – és ezzel persze nincsen egyedül).Aztán egy másik olvasói hozzászólás is érkezett, képpel, e-mailben:
A helyszín Nyitra, az utca hírmondója pedig egy talányos funkciójú, ámbár kimondottan szép és letisztult vonalvezetésű, nemes anyagból fabrikált bringajel. A színválasztás – szürkén szürke – a közlekedés színpadán ugyan hekknek látszik, de nem lehetünk biztosak benne, hogy nem emlékművel, esetleg kerékpáros botlatókővel van dolgunk. Vagy, ahogy erre kedves művészünk felhívta a figyelmet: gondoljunk bele, mekkorát lehet ezen csúszni már egy könnyű zápor alkalmával is. De a tárgy és a kép tagadhatatlanul szemrevaló. Úgyhogy egyelőre: marad a talány!
És most nem is ecsetelnem tovább, mily kedves számomra az olvasók „lázadása”.
2009. augusztus 19.
az utca hírmondója: bringa
A képek Budapesten, Pécsen, Berlinben és Hamburgban készültek az elmúlt egy-két évben.
kutyabaj?
- ki nyüzsög a parkocskámban? - ne duzzogj kutya, csak a Critical Mass!
- és mitől ilyen boldogok?
- mert sokan vannak.
- és az nekünk jó?
- naná!
- ha te mondod!
- nem, nemcsak én mondom, minden normálisan gondolkodó városi lény azt mondja: jó, ha sok a kerékpáros. tudod kutya, az a vicc, hogy Budapest egy olyan város, ahol a városlakók jelentős része magától jött rá, a jó kerékpáros a sok kerékpáros. egyéni és társadalmi szinten egyaránt: kisebb pocak, izmos hátsó, kisebb úszógumi, kevesebb dugó, jobb levegő, több hely, nagyobb a szabadság és vidámabb az élet. most pedig az van, hogy az emberek próbálják elmagyarázni az élhető város összetevőit a város vezetőinek. ez olyan, mint az óvodába szoktatás: még az is lehet, hogy szocializálódnak.
- aha. értem.
- jól van kutya, akkor szimatolj tovább!
2009. augusztus 5.
recikli - bicikli
A tomboló nyár különösen kedvez a hűsítő ötleteknek! Itt a legutóbbi: RECIKLI -- BICIKLI 2009 címen.
A kezdeményezés környezettudatos, kerékpáros, praktikus és széllel bélelt öltözet-ötletek megvalósítását szorgalmazza, a Néprajzi Múzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet együttműködésének gyümölcseként. Két kortárs jelenség, a környezettudatos öltözködés és a kerékpáros kultúra összepasszintására lehet kísérletet tenni arra nyitott alkotóknak két kategóriában is: Hasznosítsd újra a biciklidet! illetve: Trendin kétkeréken is! címmel.
Jelentkezési határidő: 2009. augusztus 30.
Nyilvános döntő: 2009. október 10. (DESIGN Hét Budapest, Néprajzi Múzeum aula)
A döntő a DESIGN Hét Budapest programja, helyszíne a Néprajzi Múzeum aulája.
Alkoss, tervezz, gurulj, pályázz, demonstrálj és nyerj! Mert kétkeréken a 40 celsiust is csak 30-nak érzed!
fotó: Sarnyai Krisztina (öv, készítette: RMH)
A kezdeményezés környezettudatos, kerékpáros, praktikus és széllel bélelt öltözet-ötletek megvalósítását szorgalmazza, a Néprajzi Múzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet együttműködésének gyümölcseként. Két kortárs jelenség, a környezettudatos öltözködés és a kerékpáros kultúra összepasszintására lehet kísérletet tenni arra nyitott alkotóknak két kategóriában is: Hasznosítsd újra a biciklidet! illetve: Trendin kétkeréken is! címmel.
Jelentkezési határidő: 2009. augusztus 30.
Nyilvános döntő: 2009. október 10. (DESIGN Hét Budapest, Néprajzi Múzeum aula)
A döntő a DESIGN Hét Budapest programja, helyszíne a Néprajzi Múzeum aulája.
Alkoss, tervezz, gurulj, pályázz, demonstrálj és nyerj! Mert kétkeréken a 40 celsiust is csak 30-nak érzed!
2009. június 28.
CPH szereti a Néprajzi Múzeumot is?
A különféle kerékpáros sikk oldalak egyre inkább körbeszeretik egymást, és miután szimpatikus és környezetbarátságos városi formáról beszélünk, ebben semmi különös nincs. Ma a 2006 óta üzemelő Copenhagen Cycle Chic oldalon a szeretetreméltó hétköznapiságoktól egy-két bejegyzésnyire ismerős díszlet kapott telibe:
Igen, igen. A kép a Néprajzi Múzeum bejáratához szervezett CM napfényműteremben készült április 19-én. A képet Sarnyai Krisztina fotógráfus készítette, és a kíváncsiak megkeresgethetik a múzejum képgalériájában. Aztán onnan felkerült a magyar bringasikk oldalra. Ezzel a képpel kívántak a szerkesztők boldog születésnapot a CPH Cycle Chic-nek. A szemfüles koppenhágaiak pedig megtalálták, és visszaszerették Budapestet. De hátha csípik a Néprajzi Múzeumot is.
néhány kapcsolódó szöveg:
szabadtéri fotóműterem
bringa kép-tár április 19-én
pop, bicaj satöbbi
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)