Amikor késő ősszel Hamburgban voltam, épp befutott a kikötőbe a Queen Mary 2, amit ilyenkor ott „szervizelnek”. Érkezését az újságok is megírták, a kikötőben minden lelkes amatőr meglőtte a maga feledhetetlennek gondolt képét – ahogy én is. Az emberek ráérősen ácsorogtak, mutogattak, hogy ott – pedig nem lehetett nem észrevenni – az apák gyerekeiket nyakukba vették, hátha kicsit jobban látják a naaagy hajóóót.
Eszetlenül vonz a kikötők semmivel össze nem téveszthető ipari volta, mérete, sajátos városi hangulata, és persze nyilván az a sok víz, ami mindezt körülveszi. A napokban eszembe jutott, hogy már a hajóknak is véget ért a téli álom – ha egyáltalán van nekik olyan. Úgyhogy Mary is szeli már a habokat. Meg kéne nézni, most miért nyújtogatják a nyakukat a hamburgi gyerekek abban a remek kikötőben!
kapcsolódó szöveg: reggeli kikötői séta
Eszetlenül vonz a kikötők semmivel össze nem téveszthető ipari volta, mérete, sajátos városi hangulata, és persze nyilván az a sok víz, ami mindezt körülveszi. A napokban eszembe jutott, hogy már a hajóknak is véget ért a téli álom – ha egyáltalán van nekik olyan. Úgyhogy Mary is szeli már a habokat. Meg kéne nézni, most miért nyújtogatják a nyakukat a hamburgi gyerekek abban a remek kikötőben!kapcsolódó szöveg: reggeli kikötői séta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése