archívum - egy kis elméleti zsolozsmázás

A kép forrása itt található

Az archívum olyan hely és egyben metafora, az archiválás pedig olyan társadalmi és tudományos gyakorlat, amelyek magától értetődően kapcsolódnak össze a gyűjtemények és a múzeumok tudományos kontextusával és praxisával. A gyűjtő és rendszerező gondolkodásmód – a gyűjtés és a kutatás – a társadalmi és művészeti gyakorlatokban, illetve a privát és az intézményes emlékezetben egyaránt a megismerés lehetséges formái. Az archívum lényege, hogy a „dolgokat” (általában: forrásokat; képeket, tárgyakat, szövegeket, stb.) gyűjti, tárolja, esetleg rendszerezi, hozzáférhetővé és megmutathatóvá teszi. Nincs olyan archívum, ami mindent gyűjt, és olyan se, amelyben ne lenne valamiféle rendszer – legyen az bármilyen sajátos is –, tehát az archívum egyértelműen szubjektív választások sorából áll. Lényegi eleme továbbá az utópia: ugyan a múltat gyűjti, de célját a jövő határozza meg: az egyre tökéletesebb és sokrétűbb gyűjtemény lehetősége, illetve az átörökítés. Ez – már modern formájában – egy olyan, elsősorban a 18-19. századot uraló utópisztikus gondolat, amelyen a legtöbb nagy és jelentős múzeum is alapul: gyűjteni és osztályozni a tudást, az emlékezés részévé tenni a „dolgokat”. Az archívum viszont nemcsak az épülettel, a gyűjtemény helyével egyenlő, hanem sokkal inkább egy kollektív képzettel, amely magában foglal tudásokat, szövegeket, reprezentációkat. A cél: a totalitás. Ettől utópisztikus. Formai sajátosságai a természettudományokban és a viktoriánus gondolkodásmódban gyökereznek, de 19-20. században a filozófia és az ismeretelmélet fogalomtárába és eszközkészletébe is beírták magukat, és a múzeumi gondolkodást és megmutatást sem hagyták érintetlenül.[1] Az archívum legfontosabb szerepe viszont mégiscsak az információk gyűjtése, tárolása, hozzáférhetővé tétele, a gyűjtemény szabad bővítése és felhasználása. Az archívumi gondolkodáshoz képest a színház a tudás, a kommunikáció és a befogadói emóciók egészen más világát mutatja – múzeumi, kiállítási kontextuson innen és túl.

[1] Vö.: Thomas Richard: The Imperial Archive. Knowledge and the Fantasy of Empire. London, Verso, 1993