2009. február 28.

a tutimondás és az észosztás mákonya

Tegnap járt le a Kállai Ernő műkritikusról elnevezett ösztöndíj beadási határideje. Beadtam. A szakmai önéletrajzba beírtam a blog-címet is. Hm. Vajon tesznek-e kíváncsi látogatást nálam a kuratórium tagjai?



TÁP Színház: Kurátorok (varieté). A kép forrása: kultúra.hu

A foglalkozásom alapjáratban nem műkritikus. Etnográfus vagyok – kulturális antropológiai stichhel és kritikai vénával. Ráadásul az utóbbi években folyamatosan olyannal foglalkozom, ami látszólag nem az én asztalom. Nemcsak azért, mert nem a műkritika a profilom, hanem azért is, mert egyre kevésbé a „saját tudomány” felségterületén garázdálkodom. Ennek több oka is van. Egyfelől választott kutatási területem – fogyasztói kultúra, városi kultúra, kortárs társadalomtudományként felfogott muzeológia – nyilvánvalóan túlmutat egyetlen tudomány felségterületén. Másfelől abban látok kihívást és lehetőséget, hogy a témák és megközelítések megértésén keresztül kapcsolatot és átjárást találjak látszólag széttartó tudományos paradigmák, beszédmódok, módszerek és praxisok között. Ellentmondásosnak tűnhet továbbá, hogy nemcsak aktívan művelem, hanem kritikusként is viszonyulok a kulturális és művészeti színtérhez – a kiállítási és művészeti praxishoz – de minden porcikámmal tiltakozom a „vagy csinálja, vagy beszéljen róla” szétválasztás ellen. Számomra az egyetlen „jó” irány a: csinálja, folyamatosan beszél róla, megnézi másokét, azokról is beszél, sőt, vitázik, majd a tanulságok színrevitelével tovább kísérletezik. Ezért is tartom fontosnak, hogy egy éven keresztül „rákényszerítsem magam” egy módszeresen felépített (mű)kritikusi program megvalósítására, a kiállítások és alkotások tudatos „olvasására”, észrevételeim folyamatos – elemző és kritikus – megírására. „Persze jó, ha az ember figyel arra, milyen pozícióból szólal meg. Még akkor is, ha én nem vagyok lángoszlop alkat, és nem hinném, hogy elragadna a tutimondás vagy az észosztás mákonya, legalábbis ép elmével.” – mondja Parti Nagy Lajos (itt mondja: „amit én csinálok, az maga a sültrealizmus” – egy szigligeti beszélgetés. Parti Nagy Lajossal Vári György beszélget. Magyar Lettre International. 2008/09, tél).
Igen, valahogy így.

2 megjegyzés:

irisz írta...

és vajon, ha itt is járnak, hagynak majd jelet? és ők is a jövőből jönnek, mint az idézett fotón a szereplők? :))
izgalmas!

frazon zsófia írta...

jól beraktam a címkék közé, hogy "kurátor" -- hogy könnyen megtalálják a vonatkozó bejegyzést :)