2009. február 16.

szeretek itt matrica lenni

… mondta a kis fehér, ragadós felületű papírdarab, és fogta magát, ott ragadt. Mert a matricák már csak ilyenek. Ez a dolguk. Ezért vannak. Odaragadnak, ahová ragasztjuk őket.

Ez a kis gyöngyszem a Néprajzi Múzeum Kortárs ruha-tér-kép kiállításának utolsó hetében került fel az Öltözködés és szubkultúra terem deszkás figurájának városképekből illesztett molinóhátterére (háttérfotók: Taskovics Dorka; a kiállítás látványterve: Artista Művek). Az eset nem minősült múzeumellenes cselekménynek, hiszen a kiállítás témaválasztása és a kivitelezés módja nem mondott ellent a „finom belenyúlásnak”. A hekkelés a kiállítás utolsó hetében rendezett Hagyj jelet! program és filmvetítés során történt (hekker: Bodó Balázs; repró és kiállításfotó Sarnyai Krisztina).
De miért volt mindez érdekes és izgalmas ebben a kiállításban? Azért, mert a múzeumi tér kommunikatív felületté vált, anélkül hogy a kiállítás esztétikai, a múzeumi tárgyak pedig (örökség)védelmi szempontból sérültek volna. Sőt, a jelentésteli kiállítási szövet ezzel az apró, szinte észrevétlen momentummal tovább bővült, a kezdeményezésre adott kreatív és ironikus válasszal. A megoldásnak helye és szerepe volt, az őrök figyelmét pedig elkerülte. A kiállítás lebontását követően a matricát a molinón hagytuk, a kiállítás fotódokumentációja pedig bekerült a múzeum dokumentációs gyűjteményébe.

Miről is jutott eszembe ez a majd egy éves történet? Néhány héttel ezelőtt a pasaréti úton jöttem le gyalog, és a Vasas edzőpálya mellett a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egyik gyöngyszemére akadtam.
A matricát már ismertem – de azért megörültem neki – a kétfarkú kutya honlapon több változatban is megnézhető. Kicsit lejjebb, a Szilágyi Erzsébet fasor egyik bérházán újra kint a matrica, és egy kutya-szignó is odaragadt mellé. A matricán pedig megjelent egy helyi hekker is. Láthatóan, nem rajongóról van szó.
A firkálót nyilván nem a matrica vizuális kontextusa zaklatta fel: a matrica ugyanis szinte észrevétlenül simul bele lakáshirdető cégek, magánszemélyek, szerelők és más egyéb üzleti vállalkozások ingyenes hirdetési kollázsába.
Viszont, ha nem a forma, akkor a tartalom. Ott van a kutya elásva. Az olvasó berágott a kétfarkú kutyára. Felháborodott, morgós és káromkodós olvasó lett, olyan, akit nagyon felbosszantottak. De mivel is? (Velem ellentétben nyilván szeret az országban sokáig utazni, és fel tudja sorolni a megyeszékhelyeket.)


Nos, én ezerszer jobban csípem a bevállalós, kreatív és ironikus kutyákat. Sőt, bevallom: az irónia egész egyszerűen lefegyverez. Sior matricájáról is könnyedén választok magamnak kedvencet. A hűtőre fogom ragasztani, és remélem, szeret majd ott matrica lenni!

UP-TO-DATE: a "szeretek itt matrica lenni" alkotója kapcsford rátalált a bejegyzésre, szóvá tette, reagáltam, neki fájt (jójó, kicsit tényleg gonosz voltam), de aztán segített, így kiegyeztünk a világhírnévben. na, most majd jobban figyelek!

4 megjegyzés:

irisz írta...

:)))
nálunk a hűtőn kutyavilág van, deszkázzák az eget! ugyancsak siortól

nekem spec. szimpatikusak a kutyák :)

frazon zsófia írta...

meg a nyulak :)
(azt még tartogatom...)

Patro írta...

A Kisebb Magyarországot! zseniális ötlet, a KKP egyik legjobb hirdetése, de bájos ez a kis rajzocska is, a 100% magyar) :)

nak írta...

én meg tanulok olvasni :)