ReReRe

Miben hasonlít, és miben tér el vezető autógyártó cégek újrafeldolgozás-orientált tervezői tevékenysége nagymamáink kreatív háztartási hulladék-feldolgozó mentalitásától? Összehasonlítható-e egy bezúzott karosszéria felhasználásával, csúcstechnológia alkalmazásával készülő Chevrolet néhány tejeszacskó házilagos újrafelhasználásával készülő szőnyeggel és kádkilépővel? Az esztétikai jellemzőkön és a gazdasági értéken túl észrevesszük-e a tárgyalkotás mögött meghúzódó hétköznapi mentalitást, a gazdasági és kulturális mintázat hasonlóságait és különbözőségeit, az apró részletekben megbúvó komplex társadalmi összefüggéseket? Igen is, meg nem is. Valószínűleg egy Chevrolet és egy kádkilépő esetében a szimpla egymásmellé helyezés nem teszi lehetővé e kérdések megválaszolását, hiszen alapvetően más logika alapján „olvassuk” e tárgyakat – és kicsi a valószínűsége, hogy valaha is egymás mellé kerülnek. Mások a „hozzávalók”, a megvalósításhoz szükséges eljárások és tudáskészletek, mégis mindkét esetben újrahasznosításról, anyagkörforgásról és takarékosságról is szó van. A homályosan kivehető hasonlóságok mögött viszont teljesen más motivációk tűnnek fel: a 2004 óta fogalomba kerülő személygépkocsik újrahasznosítását ugyanis törvény írja elő, míg a háztartási vagy ipari hulladékból, kérész életű, efemer tárgyakból készített újra használatba vehető tárgyak „csak” az önkéntes kezdeményezés, a hétköznapi kreativitás és alkotókedv, a társadalmi felelősségvállalás egyéni formáinak köszönhetően jelennek meg újra a fogyasztói kultúra színpadán. Tehát, míg az újrafeldolgozás-orientált autógyártás társadalmi (Gesellschaft) jelenség, a saját háztartásból vagy közvetlen környezetből egyéni kezdeményezésen alapuló tárgyalkotás a társadalom közösségi (Gemeinschaft) szintjén jelentkező, társadalomkritikán alapuló aktivitás. Kérdés, hogy van-e átjárás a törvényi szabályozás és a társadalomkritikán alapuló civil kezdeményezés lehetőségei között, az egyik megérthető-e a másikból, és a tapasztalatok széles körben is érvényesíthetőek-e? Nem tudom.

De ki ne emlékezne az általános iskolai technika órákon WC-papír gurigából készített puttonyos Mikulás figurákra, tejfölös dobozokból ragasztott ceruzatartókra és játékkutyákra, az otthoni rongyos zsák tartalmából varrott babaruhákra, a görkorcsolyákból barkácsolt első saját gördeszkákra, a gurulós bőrönd-korszakot megelőző házi készítésű „londiner szettre”, vagy nagyanyáink „tegnapi maradék” újrafőzésével készülő névtelen ételcsodáira! De miként válhatnak az iskolai ügyes kezek szakkör tapasztalatai, a családapák „jóleszmégvalamire” címkés titkos garázsszekciói és a háziasszony kommandó praktikái a környezettudatos gondolkodásmód alapjává, a kortárs fogyasztói mindennapok alternatívájává? Nézzük néhány receptet! Hozzávalók: szemeteszsák, kinőtt, kilukadt póló, videó- és magnószalag, tetrapack doboz, légbuborékos PVC fólia (népi nevén: pukifólia), biciklilánc, kültéri molinó, rontott fénymásolt lapok, tejeszacskó, viaszosvászon abrosz, bicikligumi, építési hulladék, kiselejtezett hanglemez, cukorkacsomagolás, PET palack és néhány méter fölöslegessé váló telefonzsinór. Az elkészítéshez szükséges segédeszközök: olló, ragasztó, tű, cérna, szög, kalapács, csavar, csavarhúzó, forrasztópáka, harapófogó, lukasztó, kötő- és horgolótű esetleg varrógép. Az elkészítéshez szükséges eljárások: varrás, vágás, ragasztás, melegítés, olvasztás, kötés, horgolás, lukasztás, tűzés, fűzés, spirálozás, szegecselés, csavarozás. Végül az elkészült tárgyak: táskák, ülőbútorok, övtáskák, pénztárcák, fülbevalók, füzetek, hinták, lámpák, színházi jelmezek, dísztárgyak, fűszertartók – és a leltár ezzel nem ért véget. A tárgyalkotás megvalósításához nincs többre szükség, mint egy normál háztartásra, egy kis leeső maradékra, a hétköznapi túlélést amúgy is biztosító kelléktárra, és persze néhány eredeti ötletre, nyitottságra, egy csipet kritikára és humorra. Ha mindez együtt van, akkor elképesztő, megállásra késztető, működő tárgyak születnek, melyek akkor igazán jók, ha nap mint nap, újra és újra a kezünkbe kerülnek: rárakunk, ráírunk, beleteszünk, felnyitunk, húzunk, vonunk – nyűhetetlenül. Az ilyen tárgyakat pedig nagyon lehet szeretni!

És az ilyen tárgyakat kutatni is kell! Hiszen sokkal többről és másról van szó, mint néhány otthonülő kismama, túlmozgásos barkácsmester és trendi megoldások után kajtató iparművész alkalmi gerillaakciója. Ugyan ezek az újrahasznosított alapanyagból készített tárgyak szinte kivétel nélkül egyediek – akkor sincs belőlük két egyforma, ha az alkotók tudatosan törekednek a „sorozatgyártásra” – mégsem az alkotók személye jelenti a tárgyak lényegi elemét, hanem sokkal inkább a belső jelentésből induló „nyilvános okoskodás”. A mozaikosan építkező új tárgyban egymásmellé kerülő részek a „hosszú táv” vizuális fordításai – ami különös paradoxon, hiszen leginkább hulladékból készített tárgyakról van szó. Viszont ebben a paradox összetételben bujkál a már említett társadalomkritika, mely közösségi aktivitás keretében kerül nyilvánosságra. Az alkotók ugyanis vagy folyamatosan alakuló közösségekbe szerveződnek (HINTS Institut, Recycle Mission Hungary, Societas Artis Munkacsoport, Cellux Csoport), melyben együtt gondolkodnak, alkotnak, pályáznak, kiállításokat és nyitott műhelyeket szerveznek, vagy olyan szociális hálóként is felfogható intézménnyé válnak (Retextil Alapítvány), melyben a munka, a társadalmi szolidaritás és az esélyegyenlőség ugyanolyan fontosak, mint a környezettudatos gondolkodás, az újrahasznosítás és a kreatív újraalkotás fogalma és praxisa. A társadalomtudományos tekintet számára pedig világos, hogy az alkotók nemcsak látják és értik a társadalmi működés szabályait és lehetőségeit, hanem működésükbe be is építik azt – a kérdés már csak az, hogy mikor és hogyan válhat az alternatív közösségi kezdeményezés a társadalom számára alternatívává?

(Olvassátok ezt is!)

Ez egy publikált szöveg, a Műértő 2008 áprilisi számában jelent meg RE (újra-, újból, ismét, vissza) Alkotócsoportok és házi kommandóakciók címen. A szöveghez Sarnyai Krisztina készített fotókat. Ehhez a bejegyzéshez saját "rendkívüli" képem mellékeltem, egy HINTS workshopon készített naponta hasnzált táskámról.