2008. augusztus 4.

egy modern maharadzsa

Jasvant Rao Holkar (1908-1961) a közép-indiai Indaur maharadzsája érdekes, okos és izgalmas ember lehetett, egy olyan ismeretlen, aki kulturális brókerként fontos közvetítő szerepet töltött be a 20. század elején, Indiai globalizációját megelőző időszakban. A maharadzsa fiatalon Angliában tanult, lenyűgözte az európai modern művészet, és 1929-ben megbízott egy német építészt, Eckart Muthesiust, hogy tervezze meg és építse fel a palotáját Indaurban. A munka több mint 10 éven keresztül zajlott, mire teljesen elkészült a palota, amelybe az eredeti terveknek megfelelően a maharadzsa – felesége korai halála miatt – soha nem költözött be. A nagyszabású „Gesamtkunstwerk” a korszak modern európai technikai és formatervezési eljárásai és gondolatai alapján készült, amit aztán egy fotósorozaton az európai közönség is láthatott – de hamisított formában. És mindehhez hogy kapcsolódik Brancusi, Fritz Lang, Torino, három márványtömb, egy 2001-ben gyártott HP laptop és egy életnagyságú ház makettje? Egy nyomozó, egy kurátor és egy antropológus éleslátását egybegyúró Simon Starling kortárs képzőművész munkája nyomán. A Három madár, hét történet, betoldások és elágazások című kiállítás tegnap ért véget a LUMÚ-ban. Nagyon régen kötött le ennyire kiállítás!

A sűrű történetek szétszálazása elképesztően jó munka – szerintem. Olyan láthatatlan összefüggések jönnek elő, melyen a felületes tekintet könnyedén átsiklana. A kiállítás nincs agyonmagyarázva, kell is kettőt fordulni, hogy meglegyenek a szálak, de nem bírsz magaddal, míg nem fordulsz kettőt – mert meg kell lennie a szálaknak, muszáj megérteni! Ráadásul egy olyan megközelítésről (is) szó esik ebben a munkában, amiről magyarországi múzeumokban csak nagyon ritkán: a saját és a másik közötti kulturális kapcsolat egzotikus vonásairól és a nézőpontok időbeli változásáról. Akár párhuzamosan nézhetünk ugyanabból a történetből, de három különböző időből (1921, 1938, 1959) való filmet, az elképzelt, a megtapasztalt és a vágyott valóság különféle szeleteit. Mit láttunk meg, mit vettünk észre, mit tartottunk fontosnak? És ma?
A kiállítás az eredeti, a másolat, a hamisítvány, a modell és makett építés múzeumi funkciójára is reflektál. Miután a történetben már a 20-as évektől kezdve folyamatosan jelen van a valóság korrigálásának gesztusa, ez könnyedén és hitelesen válhat a történetmondás részévé is. A látogató pedig nem elég, ha megnézi a kiállítást: meg kell fejtenie! „Máshogy ez nem megy. Nem lehet csak felületesen csinálni, mert az a minőség rovására megy.”
(A maharadzsa esküvője alkalmából - a New York-i Peter A. Juley & Sons cég által - készült 1924-es fotó Torinóban került elő. A kiállításon bemutatott kép az erről 2008-ban készített másolat.)

4 megjegyzés:

tavannes írta...

De jó lett volna, ha erről korábban írsz!...így sajnos erről lemaradtam...

frazon zsófia írta...

hetek óta terveztem, hogy írok, gondoltam, el is megyek újra, aztán hétfőn rájöttem, hogy már csak írni tudok róla
:D
de állítólag utólag lesz katalógus, figyelek, ha megjelenik, azonnal elmélkedem és ajánlom!

tavannes írta...

Jó!!!

Van itt egy blog, amit ajánlanék Neked. Szuperlatívuszokban lehetne (kellene) írni róla... :)

http://wangfolyo.blogspot.com

frazon zsófia írta...

köszönöm! csak belekukkoltam, de sűrű, jó és ínycsiklandó! megugrom rendesen is!

kösz a figyelmet :D