„A kultúra területén a hasonlóságok jó része tudatos erőfeszítés, utánzás eredménye. Kérdés tehát: melyik az eredeti és melyik a másolat? Persze egy másolat lehet színlelés, látszatkeltés, lehet áhítatos imitáció, lehet mechanikus lenyomat, lázadó karikatúra, paródia, ami nevetségessé teszi az eredetit. […] A hasonlóságok és a különbségek különösen szembetűnőek, ha a modern piaci tömegkultúra tükrében vizsgáljuk őket. Mindkét totalitárius kultúra [a náci és a szovjet – F.Zs.] másolat. A kérdés csupán az, mit miért és hová másolnak? Mert a sztálinista állam az erőszak vésőjével és az ideológia baltájával az eredetit, sőt őseredetit – az archaikus világrend szerves totalitását – a forradalmi kultúrát másolja rá, míg a náci totális állam ugyanezt az őseredetit a piaci tömegkultúrára. Két másolat áll itt szemben az eredetivel, melyek közül az egyik már nem létezik és csak mesterségesen hozható vissza a világba (ez az őseredeti), a másik, a forradalmi kultúra utópiája tovatűnő kísérlet és elvont remény maradt, a harmadik, a piaci tömegkultúra, pedig az egyetlen létező és sikeres eredeti.”
Szilágyi Ákos: Paradicsomi realizmus. Totalitárius államművészet a XX. században
In: György Péter – Turai Hedvig szerk. A művészet katonái. Sztálinizmus és kultúra. Budapest, Corvina, 1992, 9. old.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése