Jasvant Rao Holkar (1908-1961) a közép-indiai Indaur maharadzsája érdekes, okos és izgalmas ember lehetett, egy olyan ismeretlen, aki kulturális brókerként fontos közvetítő szerepet töltött be a 20. század elején, Indiai globalizációját megelőző időszakban. A maharadzsa fiatalon Angliában tanult, lenyűgözte az európai modern művészet, és 1929-ben megbízott egy német építészt, Eckart Muthesiust, hogy tervezze meg és építse fel a palotáját Indaurban. A munka több mint 10 éven keresztül zajlott, mire teljesen elkészült a palota, amelybe az eredeti terveknek megfelelően a maharadzsa – felesége korai halála miatt – soha nem költözött be. A nagyszabású „Gesamtkunstwerk” a korszak modern európai technikai és formatervezési eljárásai és gondolatai alapján készült, amit aztán egy fotósorozaton az európai közönség is láthatott – de hamisított formában. És mindehhez hogy kapcsolódik Brancusi, Fritz Lang, Torino, három márványtömb, egy 2001-ben gyártott HP laptop és egy életnagyságú ház makettje? Egy nyomozó, egy kurátor és egy antropológus éleslátását egybegyúró Simon Starling kortárs képzőművész munkája nyomán. A Három madár, hét történet, betoldások és elágazások című kiállítás tegnap ért véget a LUMÚ-ban. Nagyon régen kötött le ennyire kiállítás!
A sűrű történetek szétszálazása elképesztően jó munka – szerintem. Olyan láthatatlan összefüggések jönnek elő, melyen a felületes tekintet könnyedén átsiklana. A kiállítás nincs agyonmagyarázva, kell is kettőt fordulni, hogy meglegyenek a szálak, de nem bírsz magaddal, míg nem fordulsz kettőt – mert meg kell lennie a szálaknak, muszáj megérteni! Ráadásul egy olyan megközelítésről (is) szó esik ebben a munkában, amiről magyarországi múzeumokban csak nagyon ritkán: a saját és a másik közötti kulturális kapcsolat egzotikus vonásairól és a nézőpontok időbeli változásáról. Akár párhuzamosan nézhetünk ugyanabból a történetből, de három különböző időből (1921, 1938, 1959) való filmet, az elképzelt, a megtapasztalt és a vágyott valóság különféle szeleteit. Mit láttunk meg, mit vettünk észre, mit tartottunk fontosnak? És ma?
A kiállítás az eredeti, a másolat, a hamisítvány, a modell és makett építés múzeumi funkciójára is reflektál. Miután a történetben már a 20-as évektől kezdve folyamatosan jelen van a valóság korrigálásának gesztusa, ez könnyedén és hitelesen válhat a történetmondás részévé is. A látogató pedig nem elég, ha megnézi a kiállítást: meg kell fejtenie! „Máshogy ez nem megy. Nem lehet csak felületesen csinálni, mert az a minőség rovására megy.”
A sűrű történetek szétszálazása elképesztően jó munka – szerintem. Olyan láthatatlan összefüggések jönnek elő, melyen a felületes tekintet könnyedén átsiklana. A kiállítás nincs agyonmagyarázva, kell is kettőt fordulni, hogy meglegyenek a szálak, de nem bírsz magaddal, míg nem fordulsz kettőt – mert meg kell lennie a szálaknak, muszáj megérteni! Ráadásul egy olyan megközelítésről (is) szó esik ebben a munkában, amiről magyarországi múzeumokban csak nagyon ritkán: a saját és a másik közötti kulturális kapcsolat egzotikus vonásairól és a nézőpontok időbeli változásáról. Akár párhuzamosan nézhetünk ugyanabból a történetből, de három különböző időből (1921, 1938, 1959) való filmet, az elképzelt, a megtapasztalt és a vágyott valóság különféle szeleteit. Mit láttunk meg, mit vettünk észre, mit tartottunk fontosnak? És ma?
A kiállítás az eredeti, a másolat, a hamisítvány, a modell és makett építés múzeumi funkciójára is reflektál. Miután a történetben már a 20-as évektől kezdve folyamatosan jelen van a valóság korrigálásának gesztusa, ez könnyedén és hitelesen válhat a történetmondás részévé is. A látogató pedig nem elég, ha megnézi a kiállítást: meg kell fejtenie! „Máshogy ez nem megy. Nem lehet csak felületesen csinálni, mert az a minőség rovására megy.”
(A maharadzsa esküvője alkalmából - a New York-i Peter A. Juley & Sons cég által - készült 1924-es fotó Torinóban került elő. A kiállításon bemutatott kép az erről 2008-ban készített másolat.)
4 megjegyzés:
De jó lett volna, ha erről korábban írsz!...így sajnos erről lemaradtam...
hetek óta terveztem, hogy írok, gondoltam, el is megyek újra, aztán hétfőn rájöttem, hogy már csak írni tudok róla
:D
de állítólag utólag lesz katalógus, figyelek, ha megjelenik, azonnal elmélkedem és ajánlom!
Jó!!!
Van itt egy blog, amit ajánlanék Neked. Szuperlatívuszokban lehetne (kellene) írni róla... :)
http://wangfolyo.blogspot.com
köszönöm! csak belekukkoltam, de sűrű, jó és ínycsiklandó! megugrom rendesen is!
kösz a figyelmet :D
Megjegyzés küldése