JÖN! JÖN! JÖN! a Néprajzi Múzeum városi kampánya és új blogja

FELHÍVÁS

1 nap – indulástól érkezésig

Hétköznap reggel, csörög az óra, ébredés, pillantás a naptárra, reggeli, indulás otthonról. De mit történik a start és a cél között? Tekerünk a külvárosból a belvárosba bicajjal? Sétálunk a közel eső munkahelyre? Ülünk egyedül vagy gyerekeinkkel egy autóban, és várjuk, hogy zöldre váltson a lámpa, és elinduljon a kocsisor? Állunk és várakozunk egy megállóban, majd felszállunk és zötyögünk a buszon, villamoson vagy trolin? Könyvvel kézben vagy gondolatainkba mélyedve, felhőtlenül vagy bosszúsan? Majd este újra ugyanez, csak az ellenkező irányban. El tudjuk egyáltalán mesélni, hogy mivel töltjük ezt az észrevétlenül és nyomtalanul elmúló időt?

A Néprajzi Múzeum EtnoMobil: mozgásban a kortárs kultúra címmel hirdet kampányt városi közlekedési szokásaink, élményeink és tapasztalataink felszínre hozására és megmutatására. Ehhez várunk vállalkozó városi utasokat, akik leírják és beküldik nekünk egyetlen napjuk utazási történetét. A történetek közzé tesszük a kampány hivatalos blogján.

Induljon el otthonról reggel, figyeljen, írjon és küldje el nekünk!

1 nap története: amely legyen akár kalandos vagy feledhető, mindennapos vagy kivételes, hosszú vagy rövid, de mindenképpen: közlekedős, utazós és mozgós.

Az írások maximális hossza: 3000 leütés, kézírással maximum egy oldal.

A beküldés időszaka: 2009. október 1-30.

e-mail: frazon@neprajz.hu
levélcím: Néprajzi Múzeum, 1055 Budapest, Kossuth tér 12.
(A címzéshez írja oda: „1 NAP”)

EtnoMobil: mozgásban a kortárs kultúra

áttáncolt lomtalanítás

Az átépítés, a költözés törvényszerűen kapcsolódik a lomtalanításhoz. Még egy múzeumban is. De egy ilyen babahalmot még a lomis világra és second hand kultúrára nyitott muzeológusi tekintet is döbbenten néz: karok, csuklók, könyökök, fejek, deréktól lefelé és fölfelé szabdalt babatestek. Egyfelől hátborzongató, másfelől elgondolkodtató: így lestrapálta a populáris kultúra az eszközállományt? Vajon hány évtized resztlije halmozódik itt? Ha egy grand plié nem is jönne össze az egyenes lábúaknak, a balett öt alapállásából azért kettő – az egyes és a hármas – egész jól menne már.
Így táncolnak át szegények egy nagyszabású lomtalanítást.

kapcsolódó szövege:
nyakigláb a nagyvárosban
ruhák síkban és térben
a kiállítási életkép és szereplői – történeti perspektívából

a láthatatlan múzeumi bábu

Rivière nejlonszálai

babák a múzeumban és az időben

poppenhuis: babák a házban, a regényben és a múzeumban

CM szolgálati közlemény

A keddi Európai Autómentes Napon belvárosi kerékpáros demonstrációt szervez a Critical Mass. Az amúgy is nehéz forgalmi helyzetre tekintettel idén sem kérték útvonalak lezárását a rendőrségtől, hanem a forgalomban közlekednek. A Városháza épületétől 18:30-kor induló több tízezer kerékpáros jelentős torlódást okozhat a Nagykörúton belül eső pesti területeken, de a Nagy- és Kiskörutat 18:30 és 20:15 között érdemes teljesen elkerülni autóval. Útlezárásra 20 óra körül kerülhet sor a Károly körúton , a Városháza parknál (maximum 10-15 perc), valamint 18:20 és 19:20 között a Károly krt., Andrássy út, Teréz krt., Király utca útvonalon, ahol rendőri biztosítással gyerekek bicikliznek el. Ez is legfeljebb néhány percig tarthat 1-1 kereszteződésben.

Kerülőútnak a pesti rakpartot, Dózsa György utat, Fiumei utat és Hungária körutat ajánljuk, tömegközlekedőknek pedig elsősorban a metrók, villamosok használatát.
Kérjük a városlakók türelmét, és az autóval, kerékpárral közlekedők fokozott figyelmét!
Köszönjük!
Critical Mass Budapest

Az autómentes nap tájékoztató plakátja letölthető innen!

budapesti közlekedés

A Dinó gyalog jár.

És felegyenesedve.

Van példakép!

(Budapest, 5ker, Kossuth tér)

két srác

Amikor kis zsúfolt közösségi kapszulákban haladok előre (mint amilyen például a dugig tömött távolsági volánbusz), akkor óhatatlanul meghallom a közelben ülő vagy álló mások beszélgetését. A kortárs gerillák, persze már felszerelve utaznak (MP3 zenével, laptop filmmel), így a beszélgetések is ritkulnak, de egy hosszabb út mégiscsak kecsegtet ínyencségekkel.

A kép illusztráció. Forrás: vezess.hu

Távolsági buszon látszólag nagyon bamba vagyok: olvasni nem nagyon tudok, nehezen fogom be szememmel a röpködő betűket (kiváló utak, kiváló rugózás: Magyarország!), számítógéppel ritkán utazom (cipeli a fene), az MP3 előkészületet igényel (ez nem jellemzi utazásaimat), így marad a látszólagos semmittevés. Miután általában a fejemmel dolgozom, könnyen mondhatom, hogy akkor is csinálok valamit, ha ez nem látszik: olyankor gondolkodom. A gondolkodás pedig munka. Ez néha igaz is. Aztán, ha a nagy dolgozásban valami használható jut eszembe, hát felírom. Füzet mindig van nálam.

Szóval, amikor csak ülök és erősen dolgozom, sokszor kapom magam azon, hogy figyelmesen hallgatom az utasok beszélgetését. Olyan ez, mint egy Pintér Béla darab: jól, rosszul sikerült poénok, félig befejezett mondatok, magánfilozófiák monológban, vélemények és viták dialógusban. Színdarab az ország mai állapotáról, hétköznapi szereplőkkel, érdekes vagy feledhető karakterekkel, begyakorolt, százszor elismételt fordulatokkal vagy spontán reakciókkal, egyéni ízzel vagy bődületes közhelyekkel tűzdelve. Néha még jegyzetelek is. Mit tegyek, etnográfus vagyok!

Jaja, egészen jófej, pedig cigány, üti meg a fülem. Hátulról. Jellegzetes mutálós fiúhang. Rövid tőmondatokban beszél, a pontok helyén idétlenül hullámzó nevetésszerűséggel. Ha van poén, ha nincs. Általában nincs. Hangosan beszélnek, nem is értem, eddig miért nem hallottam meg? (Persze, dolgoztam.) Egy férfiról diskurálnak, akinek szerintük jó a humora, normálisan viselkedik és még a ruhái is egészen rendben vannak. Pedig cigány. Az egész beszélgetés a pedig szócska körül forgolódik. Minden mondat egy ellentét. Szerintük. Egyre jobban belelovalják magukat, egyre nagyobbakat mondanak, egyre többet röhögnek. A cigányokon. Érzem, ahogy egyre ingerültebb leszek. Aztán hirtelen elhallgatnak. Igen, a Józsi teljesen normális, hallatszik a konklúzió. Oké, gondolom, akkor ezek csak fiatalok, eddig túl sok hülyeséget hallottak a felnőttektől, de most meggyőzték magukat arról, hogy azért, mert valaki cigány, még lehet normális. Akkor ez most happy end. Jaja, mindnek ilyen normálisnak kellene lennie, mondja megint a mutálós srác. A többit meg vissza kellene toloncolni Indiába. Téged meg a fára, hallom a saját hangom. Te kis hülye majom. És nézek bele a vizenyős kék szemébe. Az arcán két szál szőr, idegesen pislog, nem érti, mit bámulom. Tagoltan elismétlem: Te meg egy kis hülye majom vagy, ezért másszál vissza a fára. És nagyon idétlen a hangod, egyáltalán nincs humorod, úgyhogy lényegesen jobbat tenne a pedigrédnek, ha csendben utaznál! (Teljesen olyan vagyok, mint egy óvodás, de nem tudok leállni.) A másik kezd el vinnyogva röhögni, aztán ez is itt. Ahogy elneveti magát, egy kis nedvesség fröccsen az arcomra. És a szád is büdös, mondom. Látom az arcán, legszívesebben pofán vágna. Csak ekkor nyugszom meg. A mellettem ülő lány megkérdezi, kérek-e a csokijából. Nem kérek.

Visszafelé lazábban utazunk. Reggeli járat. Csak fiatalok és nyugdíjasok. Meg én. A ritka kivételek közé tartozom. A korosztályom szinte egyáltalán nem utazik távolsági buszon. Autózik, gondolom. Ne feszegessed, hééé! Nem letörni! – kiabálja a sofőr, és már indul is hátra. A nénik riadtan emelgetik a fejüket. Nem akarom letörni, mondja elképesztően szelíden és nyugodtan az előttem ülő srác. Még csak nem is cinikus. Kinézek a két ülés között, hogy lássam az arcát. Tizennyolc, tizenkilenc lehet. Néz a közeledő sofőrre és vár. Nagyon egyszerű, ér oda a pasas. Már ő is visszavett az előző hőzöngősből, de még kicsit fölényes. Így! Előbb le kell nyomni, aztán tolni, amíg bekattan. Aha, szuper, köszönöm, válaszolja a fiú, miközben felhajtja a karfát. A sofőr leszáll a középső ajtón. Nem rajta múlt, hogy ennyire simán ment. Tíz perc pihenő, mindenki kinyújthatja a lábát. Lassan indul a mozgolódás, de határozottan terjed. Pár perc múlva minden néni próbálgatja a karfát. Van, aki óvatosabban, van, aki bátrabban ráncigálja. Ekkor lép vissza az előttem ülő fiú. Tessék megmutatni, hogy kell, mondják a nénik. Hirtelen megélénkül a busz folyosója. A fiú megmutatja, a nénik próbálgatnak, kacagnak, mint a gyerekek. Mindenki visszaért? Ez már a sofőr. Akkor indulunk, üljön le mindenki! Budapestig meg sem állunk. Olyan az egész út, mint egy osztálykirándulás. Mindenki könyököl a saját karfáján. Jóleső, halk zsivaj.

Új Média Grafikus képzés a BKF-en

háromszög, négyzet, spirál, meg más geometrikus izék
bohócorr négyzettel és háromszöggel
busz, szív (szeretik a BKV-t?)
ház, egyre nagyobb (de lehet, hogy boríték)
egyre dinamikusabb a zene (mindjárt jön az énekes)
kileng a mérleg nyelve, vagy mi (dalol az énekes)
mérleg, gomb (biztos jön a változás)
színes kockás szőnyeg meg a magyar zászló
fogaskerék, négyzet, (most már minden színesben)
ÚMG, ÚMG
Új Média Grafika
egy éves képzés diplomásoknak
Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola
jelentkezési határidő: szeptember 20.



Aki meg is nézné, ide klikkeljen, amíg megtanulom, hogy kell beszúrni a blogba videót!

Gerhes Gábor ajánlásával!

UPTODATE: láthatóan megtanultam! :)

a csapból is ez folyik: víz

A csapvízzel szembeni bizalmatlanság a 20. század második felének egyik legsikeresebb marketingfogása. Ne igyál gyanús csapvizet, hanem vegyél a boltban palackozott ásvány- vagy ivóvizet – szól az általános fáma. De vásárlóként valóban tudjuk-e, hogy melyik stratégiával okozunk több kárt magunknak és környezetünknek? Tisztában vagyunk-e lehetőségeinkkel, és ismerjük-e a következményeket? A We Want Tap szervezet csapvíz-projektének kidolgozásával ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ. A javaslat látszólag egyszerű: piacra dobtak egy szép, környezetbarát, tartós terméket, és azt üzenik, a palackozott víz helyett vásároljunk Tap palackokat, töltsük meg csapvízzel, vigyük magunkkal, vagy tegyük a hűtőbe. A kezdeményezés persze ennél lényegesen összetettebb – ahogy a probléma is.



A palack „csak” egy könnyen felfogható médium, amely remekül sűrít magába ökológiai problémákat: a biztonságos ivóvízkészletek csökkenéséről és a közvetlen környezetkárosításról. A csapvíz-projekt célja tehát a szemléletváltás: felhívni a figyelmet az egyéni és lokális megoldások fontosságára, a kitermelés, palackozás és szállítás helyett a helyi minőség javítására és karbantartására. A csapvíz ugyanis akkor is gazdaságos, ha ehhez helyi szűrő- és tisztítómegoldások szükségesek. Mert a megfelelő minőség helyi előállításával lényegesen visszaszorítható a műanyagpalack okozta általános környezetszennyezés, ami közvetlenül is hozzájárul a föld vízkészletének romlásához. A kulcs az információ és a tudás.

A We Want Tap mégis több jól működő információs rendszernél: ugyanis az eladott termékekből befolyó bevétel hetven százalékát azon területek környezeti fejlesztésére fordítják, amelyek nem vagy csak nagyon korlátozott mennyiségben rendelkeznek biztonságos ivóvízzel. A projekt tehát felhívja a figyelmet a csapvízben rejlő lehetőségekre, az átgondolatlan fogyasztás veszélyeire, ehhez felkínál egy tárgyat, egy kampányt és rengeteg információt. A kritikus és konstruktív kezdeményezés mégsem antiglobalista, hiszen célja a globális gondolkodás és a lokális megoldás összekapcsolása. És szeretnék, ha néhány év múlva a csapból is ez folyna.

A tárgyleírás a Tudatos Vásárló nyomtatásban megjelenő magazinjába készült. A következő őszi lapszám témája a folyadék és a víz. Az előző szám: Pénzügyek


kapcsolódó írások:
középpontban a víz
szomorú vasárnap
tudatos REgerenda
a tudatos vásárló pénzügyei – ajánló

az olvasó lázadása 2.

Így lett lázadásból (lásd délutáni bejegyzés) anarchia:

Fotó: Sarnyai Krisztina (kösz!)

Mert, hogy mit hoz a véletlen? Egy újabb bringastencilt a budapesti forgatagból, elektronikus küldeményként. Az anarchisták jól ismert utcai jelébe van beleügyeskedve a bringa (ott lánc és váltó környéken van egy kis differencia, de spongyát rá!), mint a hétköznapi ellenállás kerékpáros vonulata. Azért a CM maradjon csak nyugodtan az eddig ismert ember és kerékpárja logónál! A kompozíció amúgy a szabadkőművesek körzős-vonalzós jelére emlékeztet. Még az is lehet, hogy velük terveztetik a budapesti bringa utakat. Természetesen teljesen titokban. A föld alatt.

az olvasó lázadása

A cím persze lopás. És a cím persze nem lopás, csak idézet: ezen a címen jelent meg tavaly a Kalligram kiadónál egy kötet, a mondat végén kérdőjellel (szerk.: Bárány Tibor, Rónai András). A könyv témája a kritika, a kritikus, az on-line és a nyomtatott kritikaírás és olvasás szerepe a kortárs – elsősorban magyar irodalmi – kritikai szövegkörnyezetben. (Aki idáig jutott, ne adja fel!) Több tanulmány is foglalkozik az olvasó hangjával. Ezért is az idézet: én is ezzel fogok foglalkozni – és az csak a látszat, hogy már megint a bringával!

Az előző bejegyzés nem is volt igazi bejegyzés, csak egy asszociatív képgyűjtemény: rosszabban és jobban sikerült fotóim laza válogatása, bringa és utca metszéspontjáról. Olyanokat kerestem, amelyeken nemcsak arról van szó, hogy a bringa egy vagány közlekedési eszköz, hanem arról is, miként válik – tárgyként vagy formaként – jellé, üzenetté, utcai alkotássá. A válogatás a Margit-hídi felvonulás utáni lelkesedésből borult virágba. És itt jön az olvasó, aki segít, hogy továbbguruljon a kezdeményezés.

A képarchívum szerintem tuti dolog, de ennél még tutibb, ha lehet is vele kezdeni valamit. Két képet kaptam: az egyiket ismeretlen olvasótól, aki hozzászólt egy linket, aminek a végén egy bringás graffitis kép van, úgyhogy mázra vele:

forrás: KÁFÉ Kép-Tár, Dezső Tamás felvétele

Mázlim van, mert ezt én is ismerem, és meg is találtam egy kis kotorászást követően:

A képet 2003 nyarán csináltam Párizsban, és van egy változata is:
Figyelmes néző láthatja, hogy itt egy számozott stencilről van szó, állandó szereplőkkel, de változó Leitobjekttel. Mindig van a kalapos-kabátos árnyalak (virággal szájában, piros zokniban), a macskák, a madarak és pillangók, a lufi, a bőrönd, az ernyő és a papírhajó. A változó pedig a jelent központi tárgya: a bringa, a lazizós függőágy, és még egy rakás más. Az alkotó NEMO, és a további változatokra könnyed kotorászással rátalálni (itt például egy vizes, mentőöves, de a bringatémát különösen kedveli – és ezzel persze nincsen egyedül).

Aztán egy másik olvasói hozzászólás is érkezett, képpel, e-mailben:

Fotó: Koronczi Endre

A helyszín Nyitra, az utca hírmondója pedig egy talányos funkciójú, ámbár kimondottan szép és letisztult vonalvezetésű, nemes anyagból fabrikált bringajel. A színválasztás – szürkén szürke – a közlekedés színpadán ugyan hekknek látszik, de nem lehetünk biztosak benne, hogy nem emlékművel, esetleg kerékpáros botlatókővel van dolgunk. Vagy, ahogy erre kedves művészünk felhívta a figyelmet: gondoljunk bele, mekkorát lehet ezen csúszni már egy könnyű zápor alkalmával is. De a tárgy és a kép tagadhatatlanul szemrevaló. Úgyhogy egyelőre: marad a talány!

És most nem is ecsetelnem tovább, mily kedves számomra az olvasók „lázadása”.

az utca hírmondója: bringa

A képek Budapesten, Pécsen, Berlinben és Hamburgban készültek az elmúlt egy-két évben.

kutyabaj?

- ki nyüzsög a parkocskámban?

- ne duzzogj kutya, csak a Critical Mass!

- és mitől ilyen boldogok?

- mert sokan vannak.

- és az nekünk jó?

- naná!

- ha te mondod!

- nem, nemcsak én mondom, minden normálisan gondolkodó városi lény azt mondja: jó, ha sok a kerékpáros. tudod kutya, az a vicc, hogy Budapest egy olyan város, ahol a városlakók jelentős része magától jött rá, a jó kerékpáros a sok kerékpáros. egyéni és társadalmi szinten egyaránt: kisebb pocak, izmos hátsó, kisebb úszógumi, kevesebb dugó, jobb levegő, több hely, nagyobb a szabadság és vidámabb az élet. most pedig az van, hogy az emberek próbálják elmagyarázni az élhető város összetevőit a város vezetőinek. ez olyan, mint az óvodába szoktatás: még az is lehet, hogy szocializálódnak.

- aha. értem.

- jól van kutya, akkor szimatolj tovább!

középpontban a víz

Az összetevők egy élesre faragott és csiszolt fényes andezitkocka, négy acélos láb és egy vízzel és buborékkal töltött üvegfélgömb. Az eredmény egy hűs és nyugodt tárgy, Menasági Péter szobrászművész Vízszintes kocka című alkotása.

Menasági Péter: Vízszintes kocka (2005, andezit, üveg, rozsdamentes acél, víz, levegő; 26x19x19 cm)

A szobor első pillanatban legfrissebb design-elvárásoknak megfelelő hifi kelléknek tűnik. De a modern, geometrikus megjelenés, a precíz élek, a sötéten tükröződő fémes felület és csillogás mögött erős spirituális tartalom bomlik ki, tengelyről, középpontról, abszolút mértékről, az egyén és a világ összekapcsolásának művészi ábrázolásáról. Az alkotó harmonikusan ötvözte e két, látszólag széttartó világot, és ebben az illesztésben központi szerepet kapott a folyadék és a buborék, a víz és a levegő – tulajdonságaik, hétköznapi és mitologikus tartalmuk egyaránt. Mi nézők mégis könnyedén találunk affinitást a szellemi szféra, a művészi megfogalmazás és saját hétköznapi tapasztalataink között. Elég csak a mesteremberek szerszámosládájából, vagy az otthoni kamrapolcról kilógó vízmértékre gondolnunk, amely egy apró víztartályban billegő levegőbuborékkal segíti kiigazítani a szemmértéket. Olykor játékos, olykor pedig bosszantó módon. Ha a vízszintes már vízszintes, a függőleges pedig pontosan függőleges, akkor a levegőbuborék a víztartály megjelölt közepén áll mozdulatlanul. Akárcsak a vízszintes kockában: ahol a buborék nemcsak mér, hanem mutat és szimbolizál is. Középpontot jelöl a fizikai és gondolati térben.


Az alkotó pedig minden alkalommal elvégzi és újraéli a mérés és igazítás aprólékos mozzanatait – szakemberként és alkotóként egyaránt. A „szertartás” ugyanúgy az alkotás része, mint a kőtömb kifaragása, az élek és felületek elsimítása, az üvegfélgömb applikálása, folyadékkal és buborékkal való feltöltése. Menasági Péter elegánsan csiszolta össze e látszólagos ellentéteket: az egyetemes mitologikus tartalmat a letisztult, minimalista és geometrikus formával, a mozgást a mozdulatlansággal, az illékonyságot a tartóssággal, a tömör és tartós kockát az áttetsző folyadéktartállyal. Alkotása a középpont szüntelen keresése. Ha kibillen az egyensúly, elmozdul a buborék, megszűnik a középpont, elvész a vízszint és oda a mérték.

Az írás a Tudatos Vásárló nyomtatásban megjelenő magazinjába készült. A következő őszi lapszám témája a folyadék és a víz. Az előző szám: Pénzügyek

kapcsolódó írások:
szomorú vasárnap
tudatos REgerenda
a tudatos vásárló pénzügyei – ajánló

nyakigláb a nagyvárosban

Szerinted jól áll nekem ez a rózsaszín-zöld összeállítás?
Kiválóan! Bármelyik hölgyvendég megirigyelhetné. Csak ügyelj a kaktuszra!
És te is úgy érzed, hogy nagyonalterek és cooldivatosak vagyunk?
Szer-felett! Zsír, ahogy kinézünk!
Talán kellene még jobban nyomulnunk?
De én nem bírom a fejetlen kapkodást.
Akkor menjünk a Szigetre? Valami színházi vagy múzeumi produkcióba biztos beférnénk.
Bemehetünk fél áron? Vagy nyugdíjassal?
És a Néprajziban bevennének minket a csapatba?
Ezzel a poppos és dinamikus külsővel? Simán!

kapcsolódó szövegek:
ruhák síkban és térben
a kiállítási életkép és szereplői – történeti perspektívából
a láthatatlan múzeumi bábu
Rivière nejlonszálai
babák a múzeumban és az időben
poppenhuis: babák a házban, a regényben és a múzeumban

"maradunk itten"

Cseh Tamás - Másik János - Bereményi Géza: Budapest

a tudatos vásárló pénzügyei – ajánló

Megjelent a Tudatos Vásárló folyóirat/magazin legújabb nyári tematikus száma: Pénzügyek címen.
A friss szám kiemelt témái közé tartoznak az önként vállalt egyszerűség, a géntechnológia és a befektetések, de olvashatunk benne szupermarket-rangsort, a lekötött banki betétek összehasonlító tesztjét, elemzést az év bankjai díjról, a társadalmi felelősségvállalásról, bojkottokról és bankokról, a takarékszövetkezetekről és a közösségi hitelezésről, a közvetlen kereskedelemről, a tudatos pénzügyi nevelésről és a bankváltás módszereiről. Az életmód rovatban van néhány idényrecept, barkácstipp, művészeti és ökoturisztikai ajánló.
A korábbi számokat meg lehet nézni az archívumban, és egy oldallal odébb meg is lehet rendelni.

kapcsolódó szövegek (a Pénzügyek számban olvashatók nyomtatásban):
szomorú vasárnap
tudatos REgerenda

recikli - bicikli

A tomboló nyár különösen kedvez a hűsítő ötleteknek! Itt a legutóbbi: RECIKLI -- BICIKLI 2009 címen.

fotó: Sarnyai Krisztina (öv, készítette: RMH)

A kezdeményezés környezettudatos, kerékpáros, praktikus és széllel bélelt öltözet-ötletek megvalósítását szorgalmazza, a Néprajzi Múzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet együttműködésének gyümölcseként. Két kortárs jelenség, a környezettudatos öltözködés és a kerékpáros kultúra összepasszintására lehet kísérletet tenni arra nyitott alkotóknak két kategóriában is: Hasznosítsd újra a biciklidet! illetve: Trendin kétkeréken is! címmel.

Jelentkezési határidő: 2009. augusztus 30.
Nyilvános döntő: 2009. október 10. (DESIGN Hét Budapest, Néprajzi Múzeum aula)

A döntő a DESIGN Hét Budapest programja, helyszíne a Néprajzi Múzeum aulája.

Alkoss, tervezz, gurulj, pályázz, demonstrálj és nyerj! Mert kétkeréken a 40 celsiust is csak 30-nak érzed!

oszlopos