A csapvízzel szembeni bizalmatlanság a 20. század második felének egyik legsikeresebb marketingfogása. Ne igyál gyanús csapvizet, hanem vegyél a boltban palackozott ásvány- vagy ivóvizet – szól az általános fáma. De vásárlóként valóban tudjuk-e, hogy melyik stratégiával okozunk több kárt magunknak és környezetünknek? Tisztában vagyunk-e lehetőségeinkkel, és ismerjük-e a következményeket? A We Want Tap szervezet csapvíz-projektének kidolgozásával ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ. A javaslat látszólag egyszerű: piacra dobtak egy szép, környezetbarát, tartós terméket, és azt üzenik, a palackozott víz helyett vásároljunk Tap palackokat, töltsük meg csapvízzel, vigyük magunkkal, vagy tegyük a hűtőbe. A kezdeményezés persze ennél lényegesen összetettebb – ahogy a probléma is.
A palack „csak” egy könnyen felfogható médium, amely remekül sűrít magába ökológiai problémákat: a biztonságos ivóvízkészletek csökkenéséről és a közvetlen környezetkárosításról. A csapvíz-projekt célja tehát a szemléletváltás: felhívni a figyelmet az egyéni és lokális megoldások fontosságára, a kitermelés, palackozás és szállítás helyett a helyi minőség javítására és karbantartására. A csapvíz ugyanis akkor is gazdaságos, ha ehhez helyi szűrő- és tisztítómegoldások szükségesek. Mert a megfelelő minőség helyi előállításával lényegesen visszaszorítható a műanyagpalack okozta általános környezetszennyezés, ami közvetlenül is hozzájárul a föld vízkészletének romlásához. A kulcs az információ és a tudás.
A We Want Tap mégis több jól működő információs rendszernél: ugyanis az eladott termékekből befolyó bevétel hetven százalékát azon területek környezeti fejlesztésére fordítják, amelyek nem vagy csak nagyon korlátozott mennyiségben rendelkeznek biztonságos ivóvízzel. A projekt tehát felhívja a figyelmet a csapvízben rejlő lehetőségekre, az átgondolatlan fogyasztás veszélyeire, ehhez felkínál egy tárgyat, egy kampányt és rengeteg információt. A kritikus és konstruktív kezdeményezés mégsem antiglobalista, hiszen célja a globális gondolkodás és a lokális megoldás összekapcsolása. És szeretnék, ha néhány év múlva a csapból is ez folyna.
A tárgyleírás a Tudatos Vásárló nyomtatásban megjelenő magazinjába készült. A következő őszi lapszám témája a folyadék és a víz. Az előző szám: Pénzügyek
kapcsolódó írások:
középpontban a víz
szomorú vasárnap
tudatos REgerenda
a tudatos vásárló pénzügyei – ajánló
3 megjegyzés:
hűű, jól hangzik
és lehet, hogy maga a palack is újrahasznosított, feljavított temetői mécses?
tisztára úgy néz ki a teteje, meg az alja, mint a mécseseknek..
:) lehet! amúgy valóban újrahasznosított alapanyag, és mindenféle károsanyag mentes is, úgyhogy nem elképzelhetetlen, hogy a kreatívok stikában az összegyűjtött mécsesfedeleket használták!
Tényleg olyan! :))
Eddig én is ásványvíz fogyasztó voltam; imádtam a szénsav miatt. A főbérlőnk nem fizet szemétszállítási díjat, minden szemetet eltüzel! Ezért úgy csempésszük be a városba a kis csomagjainkat, aminek nincs helye a szelektívben... azt untam meg, hogy mennyi pet palackunk gyűlt össze... Egerben van a József forrás, hozzá egy kút, a városaik java része onnan hordja a vizet. Én is átálltam erre; sokkal finomabb és jelentős mértékben!!!! kevesebb szemetünk van.
Megjegyzés küldése