004. Fregoli és Clotheshorse

A fregoli gyerekkori szó, az én ismereteim szerint, az vitorlabontáshoz hasonló mozdulatokkal a plafonra húzható ruhaszárító, amit egész gyerekkoromban szívből utáltam. Mert valahogy épp a fürdőszoba ’szoba’ jellegét rabolja el. Ezt akkoriban nem így fogalmaztam, csak szimplán utáltam, hogy mosás után a kád fölött lógó ruhák nyomasztóvá, fojtogatóan nedvessé és sötétté tették a teret, ahol pedig szerettem hosszan pancsolni, álmodozni, kacsát úsztatni, meg ilyenek.

Találkozásom az ideális fregolival – hosszú ideig így hívtam mindent, amire ruhát lehetett teregetni – már felnőttként ért. Egy kicsi házban laktam Pécsen, az akkori pasimmal, a háznak pedig volt egy fedett gangja, vagy tornáca (a népi építészet kurzus nyomtalanul múlt el fölöttem), ahova megvásároltam az első ideális darabot, és azóta sem vagyok hajlandó mást venni. Azért választottam mára ezt a tárgyat, mert tegnap tudtam meg, hogy ennek a típusú szárítónak az angol megnevezése: clotheshorse. Szerintem zseniális. De térjünk vissza a gangra!

A ruhaszárítás szerintem a legtöbb lakásban nem megoldott. Nem ott, ahol van külön mosókonyha, esetleg szárítóhelyiség, hanem ott, ahol például két ember két szobában lakik. Ahol mindkettőt használják, és mondjuk a fürdőszoba sem táncteremnyi. Az előbb említett kisházban összesen egy szoba volt, meg egy nagy konyha (életem egyik legnagyobb konyhája), így a ruhaszárítás tavasztól őszig a gangon, máskor a szobában történt, a konvektor előtt. Amikor eladtam ezt a házat és továbbköltöztünk, a híres pécsi Uránváros egy nagy, tágas tetőterébe, akkor viszont egy csapásra minden megoldódott. A clotheshorse pont olyan magas volt, mint a napos és ablakos fürdőszoba tető alatti része. Az amúgyis kihasználatlan, mégis levegős térbe pont befért ez a típus, emlékszem, milyen gyerekesen örültem ennek a megoldásnak. Sem lógó ruha a fejem fölött, sem a nappalit vagy a hálót beborító száradó ruha, a fürdőszoba is szoba maradhat, a ruha sem fülled be, mert épp a teregető hely fölött van az ablak. Na, ezt a képletet szívesen megtanítanám a háztervezőknek.

De az élet nem állt meg, ment tovább, akárcsak a költözés: Pécsről Budapestre, először a József körútra, aztán az imádnivaló újlipóciába, most pedig a Hegyvidék (ez is elég eufemisztikus) aljára. A clotheshorse viszont maradt. A pécsi helyett már van új, de ugyanolyan. Most újracsak a hálószobában, ami viszont ezúttal elég tágas ahhoz, hogy nem zavaró, nyáron lehet az erkélyen is, bár csak egyszer teregettem oda, kint csipeszelni kéne, az meg látszik a ruhán, vasal a fene. Vagy csak amit nagyon muszáj. A gondos teregetés sok felesleges munkától menti meg az embert. Ebben elég jó vagyok. Clothshorse pedig barát a munkában. Így vagyunk egymással, és egészen más, hogy már hívhatom is valahogy. Nem pusztán szárító. Vagy a gyerekkori fregoli.

(A fregoli amúgy olyan, mintha egy cirkuszi bohóc neve volna. Clotheshorse pedig, mint egy angol úr. Mindjárt más.)

Ruhaszárító állvány – Clotheshorse

műanyag bevonatú fém

2000-es évek

gyártó: ismeretlen

forgalmazó: háztartási kiskereskedő, Uránváros, Pécs

sz.: 58 cm; m: 114 cm (összecsukva)

Ha nem érted, mi a szösz ez a szöveg, olvasd el ezt: 000. Önetnográfiai misszió