az „eleddig észrevétlenül maradt tények” és a „szembeötlő apróságok”

- (…) az ön hálószobájának ablaka jobb kézre esik.
- De hát honnét az ördögből …!
- Kedves barátom, túlságosan is jól ismerem önt. Tudom, hogy az életében milyen katonás rend és precizitás uralkodik. Minden reggel megborotválkozik, és ebben az évszakban napfénynél szokott borotválkozni; de mivel arcának bal oldalán nem borotválkozott meg olyan tökéletesen, mint a jobb felén, kézenfekvőnek tűnik az a feltételezés, hogy borotválkozás közben arcának jobb oldala erősebb megvilágítás alá esik, mint a bal. El sem tudnám képzelni, hogy egy olyan ember, mint ön, egyenletes megvilágítás mellett elégedett lenne borotválkozásának ilyetén eredményével. De ne törődjön vele, csak a megfigyelés és a következtetés triviális példájaként hoztam fel a dolgot. Ebben rejlik módszerem lényege, és épp ezért tartom lehetségesnek, hogy a nyomozás során eleddig észrevétlenül maradt tények is előkerülhetnek. Máris találkoztam egy-két olyan szembeötlő aprósággal, melyeken érdemes elgondolkodni.
- Nevezetesen?
A fenti részlet Sherlock Holmes és James Watson párbeszéde Sir Arthur Conan Doyle egyik zseniális novellájából, amelyben az angol úriemberek egy nyugat angliai gyilkossági ügy szálait bogozzák (Sir Arthur Conan Doyle A Boscome-völgyi rejtély). Holmes nemcsak az alapos megfigyelésen alapuló következtetést illusztrálja a borotválkozás példával hű barátjának, doktor Watsonnak, hanem elsősorban a saját módszerének a hivatalos szervek nyomozati eljárásaitól való különbözőségére hívja fel a figyelmet.

Az éles szemű Holmes több alkalommal fejti ki Watsonnak, hogy a nyomozás során általában az apró részletek alapos megfigyelése a legfontosabb: egy letaposott cipősarok, egy fennragadt tollpihe, a cilinder peremén megülő porréteg, egy ottfelejtett szivarvég, a levélpapír vízjegye és a tinta illata – ezek mind beszédes jelek, amelyek kis történeteket húznak magukkal. Ha erre lehetőség nyílik, akkor ezeket a részleteket nagyítólencsével is érdemes megvizsgálni, hiszen nincs olyan nézőpont, amit ne lehetne tovább tágítani. De Holmes szerint legalább ekkora figyelemmel kell végighallhatni az emberek beszámolóit, és történeteit, még akkor is, ha sokszor fölöslegesnek tűnő részletekkel tarkított, hiszen szinte minden esetben sokkal többről van szó, mint az első hallgatásra gondolnánk. A precízen összeszedett apró részletek, és a minél teljesebb elbeszélések adják a nyomozó helyes következtetéseinek alapját, és vezetnek a legbonyolultabb ügy esetében is a helyes megoldáshoz. Így nem egy történet köré, hanem egymás mellett levő történetek halmazába rendeződnek az események.

Ugyanez történhet egy empirikus terepkutatás során is, ha a figyelem nemcsak a nagy narratívára, hanem sok kicsi történet egymásmellettiségére, egymásutániságára, egymásra rétegződésére helyezi a hangsúlyt, és sokra tartja az éles szemet. Emipirikus kutatás és krimi, fej-fej mellett? És ehhez lehet bármi köze Sherlock Holmesnak? Naná! Egyrészt egy etnográfus számára azért jó irodalmi példa Holmes nyomozati módszere, mert a regénybeli angol úriember nemcsak a praxis, hanem az elméleti megfogalmazás tekintetében is törekszik arra, hogy folyamatosan meghatározza módszerének lényeges elemeit, és szemléletesen mutassa be az egészen apró történetekben és mozaikokban rejlő, nehezen észrevehető összefüggéseket (bár nem kevés az önteltség benne). A nyomozás végeztével Holmes megtalálja a vizsgált eset megoldását, a szerző pedig (aki Doyle szerint Watson, Holmes hű barátja, segítője és krónikása) ugyanezeknek a részleteknek és mozaikoknak a kontextualizálásával megalkot egy, az olvasó számára lenyűgöző, izgalmas, érdekfeszítő és nem utolsó sorban szellemes történetrendszert. (Miben akarna mást egy etnográfus ma? Jól megoldott esetek és izgatott olvasok. Szuper!) Másrészt elgondolkodtatott Holmes láthatatlan és észrevétlen közötti különbségtétele is, ami mind a nyomozás, mind a kutatás során (hacsak ez a kettő nem ugyanaz?) az egyik legfontosabb különbségtétel. Amennyiben nemcsak a végső megoldás, hanem az eleddig észrevétlenül maradt tények és a szembeötlő apróságok láthatóvá tétele a legfontosabb szemléleti megfontolás, akkor ami eddig láthatatlannak tételeződött, egyszerre észrevehetővé, felszínre hozhatóvá és megmutathatóvá is válik. Erre való számomra a tudomány. Szeretnék jó Holmes lenni!

Ja, és a Guy Ritchie féle bunyós, szexi és beszédes Holmes azért elég jó! Eredeti hangon, felirattat.