főút térképpel és táblával

(a szöveg a te itt áll, a pontok és ellenpontok és a tér archeológiája című bejegyzések folytatása)
Győr belvárosába két alkotás készült az őszi public art projekt keretében a Városháza és a Megyeháza környékére: egy térkép és egy tábla.

Tihanyi Dominika Ön itt áll című alkotása egy földre ragasztható, interaktív várostérkép, a jól bevált helymeghatározó koordinátával: Ön itt áll. A munka első változatát – Lendvai Gáborral közösen – 2007-ben készítették el Budapesten a Nyugati téri aluljáróban. A szürke, levegőtlen, mindig zsúfolt aluljáróban leragasztott hatalmas Budapest térkép nemcsak színesebbé, de elviselhetővé is tette az áthaladást. Ott, ahol máskor a „mélylevegő: start” az egyetlen túlélési stratégia, emberek lófráltak keresve utcájukat, házukat, kertjüket, iskolájukat vagy munkahelyüket. A térkép hosszú hetekre élettel és gondolattal töltötte meg Budapest egyik legnyomasztóbb aluljáróját. Méltán gondolhatjuk, hogy a recept kipróbált, és ha itt, hát mindenhol működik.
A magasból fényképezett város hatalmas térképén ugyanis egyáltalán nem könnyű tájékozódni – hiába az internetes gyakorlat – ezért az emberek egymás segítségére szorulnak: kérdeznek, válaszolnak, találgatnak és vitatkoznak. Rátolják a biciklit, leülnek, jönnek-mennek, mint az utcán.
Ha pedig megtalálták, amit kerestek, apró színes matricákkal hagyhatnak jelet a városon: szeretem, nem szeretem, kedvencem, otthonom, változtatnám kategóriában. És visszatérni is érdemes: hiszen az összes matrica felhasználásáig alakul a város szubjektív rajzolata, a térkép színe és rétegei. Így mindig más áll ott.
Tihanyi Dominika munkája Győrben a Megyeháza előtti tágas placcon feküdt. Itt is tanácstalanul lépdeltek az emberek, egymástól várták a megoldást kérdéseikre: hol a strand? a színház? a csókaház? A helyismerettel rendelkező beavatottak szívesen adtak felvilágosítást a nézelődőknek. Így tudhatjuk meg, hogy mit is jelentenek a híres zsinagóga utcájában, a Kossuth utcában az egymást váltogató „nem szeretem” és „megváltoztatnám” jelecskék.
A rossz állapotban levő öreg utca ugyanis a hetvenes évektől kezdve szociális gettósodásnak és lepusztulásnak indult. A városvezetők azt a stratégiát alakították ki a szociális problémák kezelésére, hogy megvárják, míg a lakók maguktól hagyják el az egyre rosszabb állapotba kerülő házakat, és csak ezután kezdenek a tömbös felújításba. A térképen egyetlen más utca sem vívott ki magának ilyen figyelmet.

És erre a városvezetési stratégiára nagyon szépen rímelt Sugár János elnézés-táblája is: a Városháza és a Megyeháza közötti forgalmas kereszteződésben.
És talán az is kár, hogy nem készült a városba olyan munka, ami a hely valamely speciális adottságát, történetét vagy helyzetét is feldolgozta volna. Igény láthatóan lett volna rá.