2012. november 19.

010. Százgramm kályha


A lakás és ruhatár legújabb tárgya a címben szereplő százgrammos kályha (nyugi, nem versben lesz). Annyi a súlya, mint 10 deka párizsinak, közben egy teljes kabát, fűtéssel. A legszebb a történetben, hogy nyertem. Kezdem az elején. Minden egy cipővel kezdődött. (Pasik ne is olvassák tovább.)

Végre találtam egy normális cipőt, ami egyáltalán nem könnyű játszma nálam. Egy hete a szombati piac előtt ugrottam be a Fehérvári úti Allee első emeletén a Dockyard túraboltba, és valahogy úgy, ahogy erről már a kispirosnál meséltem, leemeltem egy TBS cipőt a polcról. Jobblábas, nincs rajta árcédula, próba; a látvány és az érzet meggyőző: lila bőr, félmagas szár, nyersgumi talp, béleletlen (nálam alap), barna fűző, bőrszag. Kérem a másik felét. Legalább tíz percig keresik. Kérik az elnézést, elnézem, simán, normális társaság. Szinte jól érzem magam. Kicsit aggódom, hogy nincs másik fele. De aztán van. Ballábas próba. Lényegében formaság – gondolom magamban –, csak húzom az időt, már döntöttem (a hatvan másodperces döntésekről már meséltem, nem?). De van egy kis esztétikai difi: a jobbos és a balos színe egy árnyalattal eltér (próbapár, ismerős). Kérdezem, nincs-e egy original (tudom, hogy nincs, de kell ez a kör). Nincs. Majd kedvesen mosolyogva jelzem a problémát. Mutatom is (közben alig bírom levenni róla a szemem, annyira tetszik, és pontosan tudom, hogy a különbség az első bokszolás után eltűnik). Az eladó fiú konstatálja. Ekkor kérdezem meg az árat. Állunk az eladósráccal egymással szemben, nézzük egymást. És csak ennyi csúszik ki a számon: egy ilyen drága cipőnél elvárható volna, hogy a két fél egyszínű legyen, ugye? Elmosolyodik. Még egy kis hatásszünet, majd azt kérdezi, van-e törzsvásárlói kártyám? (Nincs.) Miért, kérdezek vissza kedvesen, de közben érzem, hogy nyert ügyem van. Azt viszont még nem sejtem, mennyire. Húsz százalékos kuponakció, regisztráció, törzsvásárlói kártya, dobozolás, fizetés. Így sem olcsó kaland. Ígérem, legalább öt évig hordom.  Ezt már otthon ígérem. És mint a boltban, mosolygunk egymásra. Ma már tudjuk, okos döntést hoztam. 

Néhány nap múlva kaptam egy e-mailt, amit először ki sem nyitottam, mert azt hittem, reklám. Órák múlva vettem észre (mielőtt töröltem volna), hogy úgy kezdődik: Kedves Zsófia! Kinyitottam. Az volt benne, hogy a múlt heti vásárlásommal és a törzsvásárlói kártyámmal részt vettem egy sorsoláson, ahol engem húztak ki, én nyertem a Columbia Shimmer Me kabátot (azt sem vettem észre, hogy nyereményjáték van, jellemző – no, meg a lila cipő). Gratulálnak, és ha tehetem, fáradjak be a kabátomért. Gyorsan legugliztam a portékát, el is kerekedett a szemem, mintha ufót látnék: „Omni-Heat™ thermo-komfort hőtartó béléssel és Omni-Shield™ fokozott vízlepergető képességgel rendelkező női pufi kabát állítható kapucnival, cipzáros vízálló zsebekkel. A kabát Interchange bélésként több Columbia technikai kabátban is használható.” Ennek persze felét sem értem, de műanyagügyi tanulmányaim segítségével felfogtam: intelligens textil áll a házhoz. Majd rendes bölcsészként utána olvastam. Szombaton meg befáradtam.

Ránézésre kábé mint egy gyerekdzseki (már látom magam benne kötött sapkával), de a közelnézet és ’tudás’ finomítja a képet. Pirosat vagy zöldet lehetett választani. Zöld. Sokat tud, folyamatosan dolgozik: átforgatja a testhőmet meleggé, de azért szellőzik, odabent nagyon csillogós (ez az Omni-Heat™ thermo-komfort rész), egészen szkafanderszerű, érzésre mégis olyan, mintha felkapnék egy vékony kis pulóvert, hőérzetre viszont, mintha egy kályhát. Kidolgozott apró részletek sora: az ujja-passzé hüvelykujjra húzható (ez pulóvernél is a gyengém), a cipzár végén kis védőtextil, belső zseb, műanyag kapucni összehúzó, apró fehér betűkkel ujjába varrt márkajelzés. Nem vagyok fázós fajta, ezen az égövön biztos nem ruháznék be hasonló kályhába, ilyen áron semmiképp. Mégis megörültem neki. Máris vágyom a téli hegymászásra, és a téli bringa is legitimálva – legalább néha. Nézhetek rá úgy, mintha ajándék jógabérletet kaptam volna. Zöldet.  

Szóval, ez most a legújabb tárgy. A nyeremény. Ami egyelőre csak beszerzési történettel bír, használatival nem. Most még csak termék, egy furcsa csúcsmodell (zöld gyerekdzseki), aminek egyelőre több köze van a lila cipőhöz, mint hozzám. A használati tárgyaknak furcsák az összefüggései. Ígérem, most egy darabig nem írok lábbeliről. Bár ez is a kabátról szólt. A terv szerint.

Columbia „Shimmer Me” kabát
100% poliészter; csillogós bélés: 100% poliészter Omni-Heat™ Thermal Reflective; bélelés: 100% poliészter Omni-Heat™
2012
Gyártó: Columbia USA (gyártás helye: Kambodzsa)
Forgalmazó: Dockyard Magyarország (Allee, Budapest)
Méret: S

Ha nem érted, mi a szösz ez a szöveg, olvasd el ezt: 000. Önetnográfiai misszió

Nincsenek megjegyzések: