2012. május 11.

Vinkler Zsuzsi: Ez nem galéria

„Teljesen új szőke, hosszú, tépett,  élethű utcán is viselhető minőségi paróka. Hosszú élettartamú, egyedi technológiával készült.  Gumírozott, állítható fejrésszel, ajándék hajhálóval. Japán minőségi, kanekalon anyagból.”

Eddig sosem jutott eszembe, hogy kiállítást keressek a Vaterán. Jó állapotút, garanciával rendelkezőt, fix áron. Pedig aki most itt van, mind azért jött, hogy megtekintse, esetleg megvásárolja a portékát. Személyes átvétel; hordozó: egyéb. Eladó: csabi67_v. Vajon volt-e már korábban is eladó kiállítása?

Az online aukciós tér kicsit olyan, mint egy párkereső: tárgyak keresik új gazdáikat, és ehhez legideálisabbnak gondolt formájukat hozzák. Vinkler Zsuzsi: Ez nem galéria Vaterán eladó kiállítás nagyon tartózkodó az aukciós oldalon: a termékhez kapcsolt vonalrajzos kép egymásba fonódó mintát rajzol, és ahogy a típusmeghatározásnál olvashatjuk: modern. Vegye meg most! Kosárba!

De hol is járunk? A Vatera a használati tárgyak furcsa párhuzamos világa, a tárgyak sajátos körforgása. Nézhetjük úgy, mint egy piacot, ami nem a főtéren, hanem a képernyőn elevenedik meg. De nézhetjük úgyis, mint egy gyűjteményi adatbázist, amibe a tárgyhasználók (akik egyben felhasználók is) legjobb tudásuk szerint feltöltik a tárgyak fényképét és adatait. Úgy képzelem, a Vatera-adatbázis nagyon tetszene a múzeumokat fenntartó minisztériumnak is, például a Gyűjteményi Főosztály dolgozóinak: hiszen elképzelhetetlenül nagyszámú tárgy férhető hozzá korlátlanul: fotóval, leírással, értékmeghatározással. De a különbség nyilvánvaló: hiszen a tulajdonosok nem az örökkévalóságnak, hanem a piacnak és az áhított vásárlóknak szánják tárgyaikat. A képek és az adatok cserélődnek, a piaci mozgásoknak megfelelően. Van, hogy a bőröndök és a kerékpárok pörögnek, biztos van robogó szezon, és az sem elképzelhetetlen, hogy egyszercsak a dohányzóasztaloknak is kedvez az idő.

De vajon van-e a Vaterán paróka szezon? Vagy egy jó fazonú parókára mindig szükség lehet? Csodálatosan szép, egészséges női paróka. Valódi hajból, sötétszőke vagy világosbarna. Egyszerűen meseszép, jól fésülhető, nagyon jó fazon. Finom selymes. Alig használt, újszerű darab! Aki megveszi, imádni fogja. Akár divat, akár egészségügyi szempontból. A képek magukért beszélnek!” És a képek tényleg magukért beszélnek. És a képek tényleg magukért beszélnek? Nos, nem. Ahogy egy múzeumban és egy galériában sem. Ez itt nem egy galéria, de itt sem. Beszéltetni kell őket.

A paróka fura tárgy: első látásra olyan, mint egy sapka, mégis lényegesen intimebb: különösen, ha valódi hajból készült (Finom selymes). Akkor már olyan, mint egy darab belőlünk. Viszont mint tárgy csak egy marék szőrpamacs, aminek egyáltalán nem könnyű előnyös oldalát mutatni. Nem mutat rosszul egy fejfújt lufin, focilabdán, esetleg egy nagyobb villanykörtén, de azért legjobban mégiscsak fejen áll: bábuén vagy emberén. És itt indul a szereplőválogatás: kis igazítás a tükör előtt, majd egy fotó magamról. És máris kész a hirdetési kép, amin a tárgy és az eladó egyaránt szereplő. Azért van valami bizarr a dologban. És csak fokozódik: jön a smink, ami ezúttal nem kiemeli, hanem eltűntetni az arc vonásait, digitális képátalakítási módszerekkel. A tulajdonos „kiradírozza” magát: ő nem eladó, csak a paróka. Mégis ott marad, mint arcnélküli tartószerkezet. A kép tartalma: pacák, nyomok és a portéka: a paróka. Mégsem múlik a bizarr érzés. Inkább növekszik. Különösen, ha gyűjteménnyé áll össze – mint Vinkler Zsuzsi: Ez nem galéria háttéranyagában.

Majd újabb megmunkálás: a képernyő sík elemei megelevenednek. Jönnek a kivágások, az illesztések, a térbe fordítás és a párosítás. A gyűjteményben található képek asszociációs hálója engedi az iróniát, a kritikát, a kérdést és a drámai hangot egyaránt. Itt-ott kibukkannak eltakart személyes darabkák, rajzos részletek. Kitöltik a fénykép és a valóság közötti szabad felületet. Egyben rögzítik is, ami már elkelt, lejárt, megvették. Egy elmúlt időmetszet darabjai.




Tisztelt Hölgyeim és Uraim, az aukciót ezzel megnyitom. Kosárba! (A szöveg a kiállítás megnyitóján hangzott el.)


A kiállítás megtekinthető Szentendrén a Folt Kávézóban. 
MÉG KÉPEK: VINKLER ZSUZSI BLOGJÁN

Nincsenek megjegyzések: