„Az antropológusokat – kezdettől – az interkulturális összehasonlítás érdekli. Az összehasonlítás igényel némi hasonlóságot az összehasonlított dolgok között. A mindennapi valóságon belül először a műtárgyakat és tapasztalatokat kellene megfigyelni, mert ezen a téren a hasonlóságok elvárhatóak.”
„A hagyományos afrikai maszkokkal és szobrokkal, miután szertartási használatuk befejeződött, nem törődtek többé, egyszerűen átadták azokat az enyészetnek; ez a pusztulás a meleg és nedves éghajlaton, fa és más organikus anyagok esetében gyorsan végbement.”
(Jacques Maquet)
A két rövid idézet Jacques Maquet belga származású, Párizsban, majd 1968-tól napjainkig Los Angelesben élő afrikanista Az esztétikai tapasztalat. A vizuális művészetek antropológus szemmel című könyvéből származik (magyar kiadás: 2003, Debrecen, Csokonai kiadó, 2003; az idézetek pontos helye: 22. illetve 79-80. oldal). A két mondatot azért idézem így együtt, mert érzékletesen ábrázolják azt a problémakört, ami az európai műalkotások és az Európán kívüli törzsi kultúrák – általunk műalkotásnak tekintett – tárgyainak illeszthetőségével kapcsolatos európai gondolkodásmódot jellemzik. Formai és funkcionális hasonlóságok és különbségek? Egy irányba mutató vagy széttartó alkotások? – a kérdések mindig attól függnek, mi motiválja az illesztést, és mindez hol jelenik meg időben és térben. Az egymásmellé helyezést csak művészettörténészi, vagy például antropológiai tekintettel is végigpásztázzuk-e? – ahogy például ezt Maquet teszi. És ezen belül mire irányítjuk a figyelmünket? A tárgyakat körbevevő emberi tapasztalatokra, és ezen tapasztalatokból táplálkozó vizuális megformálás hasonlóságaira? És a kulturális különbségek – amelyek e tárgyak kontextusát adják – a tárgyak formai jegyeire, alapvető funkcióikra, ezen keresztül tartalmukra is hatással vannak? Ha egy tárgy rendeltetésszerűen nem műtárgynak készül, és élete nem a megőrzéshez, hanem a feledéshez, az enyészethez és az efemer léthez kapcsolódik – mint az idézetben szereplő afrikai maszkok –, akkor ez az európai díszített tárgyakkal és műtárgyakkal való összevetésben melyek a leglényegesebb eltérések? Mit jelent, és hogyan lehetséges, hogy kulturális távoli tárgyaknál is evidensnek tetsző formai hasonlóságok adódnak? A helyzet bonyolult, sok benne a paradoxon, amit csak úgy oldhatunk fel, ha a hasonlóságokat és a különbségeket nemcsak kiemeljük és megmutatjuk, hanem elsősorban megértjük. Hiszen a paradoxont mi alkottuk. A tárgyak egymástól eltérő kulturális tapasztalatba, termelési rendszerbe és társadalmi hálózatba ágyazottsága az egyik oldalon, és látszólagos vagy tételezett univerzalitásuk a másik oldalon, együttesen hozza létre azt a jelentéssel telített közeget, amelyben rájuk tekinthetünk, amelynek segítségével elrendezhetjük és interpretálhatjuk őket – gyűjtőként, művészettörténészként, antropológusként és e jelentésekre nyitott nézőként egyaránt. Viszont az alkotásokkal való kulturális találkozás és esztétikai érintkezés – az intellektuális kalandon túl – az érzelmi megközelítésnek is teret enged. Az intellektuális és az emocionális összetevők együtt adják a művészeti tapasztalat és a mindennapi valóság színes mintázatát.
A kérdéseket Raum Attila magángyűjtő kollekciója, illetve a kollekció Bartók 32 Galériában június 19-ig látható Az Eszelős és a Nyaktámasz című kiállítása kapcsán kezdtem el írni. A teljes szöveg a kiállításhoz készített E_katalógusban jelenik meg.
„A hagyományos afrikai maszkokkal és szobrokkal, miután szertartási használatuk befejeződött, nem törődtek többé, egyszerűen átadták azokat az enyészetnek; ez a pusztulás a meleg és nedves éghajlaton, fa és más organikus anyagok esetében gyorsan végbement.”
(Jacques Maquet)
A két rövid idézet Jacques Maquet belga származású, Párizsban, majd 1968-tól napjainkig Los Angelesben élő afrikanista Az esztétikai tapasztalat. A vizuális művészetek antropológus szemmel című könyvéből származik (magyar kiadás: 2003, Debrecen, Csokonai kiadó, 2003; az idézetek pontos helye: 22. illetve 79-80. oldal). A két mondatot azért idézem így együtt, mert érzékletesen ábrázolják azt a problémakört, ami az európai műalkotások és az Európán kívüli törzsi kultúrák – általunk műalkotásnak tekintett – tárgyainak illeszthetőségével kapcsolatos európai gondolkodásmódot jellemzik. Formai és funkcionális hasonlóságok és különbségek? Egy irányba mutató vagy széttartó alkotások? – a kérdések mindig attól függnek, mi motiválja az illesztést, és mindez hol jelenik meg időben és térben. Az egymásmellé helyezést csak művészettörténészi, vagy például antropológiai tekintettel is végigpásztázzuk-e? – ahogy például ezt Maquet teszi. És ezen belül mire irányítjuk a figyelmünket? A tárgyakat körbevevő emberi tapasztalatokra, és ezen tapasztalatokból táplálkozó vizuális megformálás hasonlóságaira? És a kulturális különbségek – amelyek e tárgyak kontextusát adják – a tárgyak formai jegyeire, alapvető funkcióikra, ezen keresztül tartalmukra is hatással vannak? Ha egy tárgy rendeltetésszerűen nem műtárgynak készül, és élete nem a megőrzéshez, hanem a feledéshez, az enyészethez és az efemer léthez kapcsolódik – mint az idézetben szereplő afrikai maszkok –, akkor ez az európai díszített tárgyakkal és műtárgyakkal való összevetésben melyek a leglényegesebb eltérések? Mit jelent, és hogyan lehetséges, hogy kulturális távoli tárgyaknál is evidensnek tetsző formai hasonlóságok adódnak? A helyzet bonyolult, sok benne a paradoxon, amit csak úgy oldhatunk fel, ha a hasonlóságokat és a különbségeket nemcsak kiemeljük és megmutatjuk, hanem elsősorban megértjük. Hiszen a paradoxont mi alkottuk. A tárgyak egymástól eltérő kulturális tapasztalatba, termelési rendszerbe és társadalmi hálózatba ágyazottsága az egyik oldalon, és látszólagos vagy tételezett univerzalitásuk a másik oldalon, együttesen hozza létre azt a jelentéssel telített közeget, amelyben rájuk tekinthetünk, amelynek segítségével elrendezhetjük és interpretálhatjuk őket – gyűjtőként, művészettörténészként, antropológusként és e jelentésekre nyitott nézőként egyaránt. Viszont az alkotásokkal való kulturális találkozás és esztétikai érintkezés – az intellektuális kalandon túl – az érzelmi megközelítésnek is teret enged. Az intellektuális és az emocionális összetevők együtt adják a művészeti tapasztalat és a mindennapi valóság színes mintázatát.
A kérdéseket Raum Attila magángyűjtő kollekciója, illetve a kollekció Bartók 32 Galériában június 19-ig látható Az Eszelős és a Nyaktámasz című kiállítása kapcsán kezdtem el írni. A teljes szöveg a kiállításhoz készített E_katalógusban jelenik meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése