2008. október 30.
pusztába kiáltó – kis magyar badar
Nemrégiben abban a hátborzongató jutalomban részesültem, hogy több napot is eltöltöttem a Lakiteleki Népfőiskolán egy szakmai konferencia jóvoltából. A hely népmesébe illő: egyszer volt, hol nem volt... de ma már csak a hol nem volt van. Azt hiszem mindent magába sűrít abból, amiről ennek az országnak le kellene szoknia ahhoz, hogy kilásson a trágyadomb alól, amit összehordott a maga fejére. És ebben a mesebeli tájban egy igazi gyöngyszemre akadtam: a búváriskolára, erre az erősen magtárolóra hasonlító irdatlan tartályra, a kietlen pusztában.
Elképzelem, amit a bátor tanonc búvárpipával szájában, békatalppal lábán felcsattog a csigalépcsőn, majd egy fegyelmezett és szűkre szabott mozdulattal (nehogy beverje a könyökét), de halált megvető bátorsággal beleveti magát a zöld tartályba (amire sok festéket nem pazaroltak – biztos drága), alámerül, és a lenti kis ablakon elégedetten kikacsint oktatójára.
Aztán, ha ezt legalább 20 tanórán keresztül helyesen kivitelezi, akkor megkaphatja a búvárvizsgát. És: irány a tenger! Egyenlő esélyt a pusztai gyerekeknek a tengeri szakmák elsajátításában! Végül is Jamaicának is van bob csapata.
Elképzelem, amit a bátor tanonc búvárpipával szájában, békatalppal lábán felcsattog a csigalépcsőn, majd egy fegyelmezett és szűkre szabott mozdulattal (nehogy beverje a könyökét), de halált megvető bátorsággal beleveti magát a zöld tartályba (amire sok festéket nem pazaroltak – biztos drága), alámerül, és a lenti kis ablakon elégedetten kikacsint oktatójára.Aztán, ha ezt legalább 20 tanórán keresztül helyesen kivitelezi, akkor megkaphatja a búvárvizsgát. És: irány a tenger! Egyenlő esélyt a pusztai gyerekeknek a tengeri szakmák elsajátításában! Végül is Jamaicának is van bob csapata.
2008. október 27.
medve-falak
Az észak-német kalandtúra dokumentumaiból több tematikus egységet is képezhetnék - ez viszont az útibeszámoló készítés legegyszerűbb formája, úgyhogy a végletekig nem fogom kihasználni. A medvés témát azért megugrom, és tervezem még a "szépen kidolgozott férfitestek grafikus ábrázolása" témakör körülugrálását is - amihez lesz egy kis ízelítő.
Hagen pólós barátunkat Hamburg-Neustadt egy eldugott szegletében találtam, és ugyan gondolkodtam egy darabig, hogy akkor most kutya-e vagy medve, de végül az utóbbinál maradtam - ne kérdezd miért (ez olvasható egyébként a kis jövevény pólóján is: Frag nicht, warum...). De szeretném felhívni a figyelmet a fülek állására, meg a két lábas, két kezes testfelépítésre!
Egy kicsit messzebb, Kiel kikötőjében álldogál ez a ki tudja miért ily szomorú alternatív barna medve - talán nincs túl kreatív kedve? A beton "valami", melyen épp kiéli művészi hajlamát, egy hajó üzemanyagtöltő állomás megállópontja. Lehet, hogy a hajókat akarja befújni, de az meg tilos.
Végül a "szépen kidolgozott férfitestek grafikus ábrázolása" halmazzal közös metszetben látható ez a kis "rajongás tárgya" műfajmegnevezésű jövevény, aki ott deréktájban messze vezet jófelépítésű barátjával szemben. A medvék már csak ilyenek! És ez itt újracsak Hamburg-Neustadt.
Ajánlom: különös tekintettel Írisznek!
Hagen pólós barátunkat Hamburg-Neustadt egy eldugott szegletében találtam, és ugyan gondolkodtam egy darabig, hogy akkor most kutya-e vagy medve, de végül az utóbbinál maradtam - ne kérdezd miért (ez olvasható egyébként a kis jövevény pólóján is: Frag nicht, warum...). De szeretném felhívni a figyelmet a fülek állására, meg a két lábas, két kezes testfelépítésre!
Egy kicsit messzebb, Kiel kikötőjében álldogál ez a ki tudja miért ily szomorú alternatív barna medve - talán nincs túl kreatív kedve? A beton "valami", melyen épp kiéli művészi hajlamát, egy hajó üzemanyagtöltő állomás megállópontja. Lehet, hogy a hajókat akarja befújni, de az meg tilos. Végül a "szépen kidolgozott férfitestek grafikus ábrázolása" halmazzal közös metszetben látható ez a kis "rajongás tárgya" műfajmegnevezésű jövevény, aki ott deréktájban messze vezet jófelépítésű barátjával szemben. A medvék már csak ilyenek! És ez itt újracsak Hamburg-Neustadt.Ajánlom: különös tekintettel Írisznek!
2008. október 26.
dolgoznak a mérnökeim
"Az énekeim már dolgoznakaz életen
Odahatnak, hogy mindenkinek
jobb legyen
Alszanak a németeim
Dolgoznak a mérnökeim
Száll a dal, tralalalala"
(Részlet: Kispál és a Borz Sika, kaszal, léc című 1994-es album, Német mérnökének című dal)
Én pedig már dolgozom a következő bejegyzésen (mégha bejegyzéseim nem is dolgoznak az életen). A képeket Hamburgban készítettem, a folytonosan épülő Elba kikötőben. Már megint egy jó német város! Dolgoznak a mérnökeim...
2008. október 9.
szoborpark mint urbánus színpad
Berlin a mai európai nagyvárosok között élen jár a közterek átszabásában, a „nem helyek” hellyé tételében, új városképek és városszövegek fogalmazásában. A kezdeményezések között kormányzati és civil projektek, látványos és visszafogott tervek, drámai és ironikus megközelítések, nagyköltségvetésű és „filléres” próbálkozások egyaránt vannak. A városi tér újraszervezése, a köztér fogalmának, prezentációjának és mindennapi életének újragondolása, kreatív megmunkálása a városlakók legizgalmasabb kísérletei, mellyel új szereplők, tárgyak és jelentések kerülnek felszínre. Ideális esetben egy-egy alkotás nemcsak az alkotókat, hanem a befogadókat is „megdolgoztatja”, elsősorban intellektuálisan.
A Skulpturenpark Berlin_Zentrum egy öt hektáros, hatvankét beépítetlen telekből álló, emeletes házakkal körbevett „szabad” terület Berlin belvárosában (Berlin-Mitte), Fischerinsel és Kreuzberg közelében, az Axel Springer házak és az állami nyomda tőszomszédságában, az egykori szovjet és amerikai szektort elválasztó Fal helyén. Ez a tény már önmagában is jelentéstelivé teszi ezt a teret, de a puszta birtokbavétel mégsem volna elég egy kulturálisan olvasható hely létrehozására. A kiemelés és nyilvánossá tétel, az új tartalmi rétegek felhordása, a terület szimbolikus újrafogalmazása viszont e jelentések közvetítésére (is) alkalmas médiummá tette. A feladatra 2006 novemberétől egy öt alkotóból álló művészcsapat vállalkozott. Az egyesületi formában tevékenykedő KUNSTrePUBLIC e.V. térfoglalása, a nemzetközi együttműködésben készülő művészeti projektek megvalósítása, a köztéri szobor fogalmának és funkciójának folyamatos újragondolása segítségével ugyanis a téren megállt az amortizáció, a romlás folyamata megfordult, alkotóhellyé változott, és az öt hektáros „parcella” visszakerült Berlin térképére: újra olvasható városi hellyé vált.
A 13. század óta lakott terület a Gründerzeit időszakában – a modern ipari boom és a klasszikus liberalizmus közép-európai virágkorában – vált pezsgő hangulatú belvárossá. Fényét a két világháború közötti időszakban is megtartotta, de a második világháború végére romhalmazzá változott. A Fal felépülésével új fejezet kezdődött a hely történetében: a közel egyhektárnyi „zöld” a szovjet zónába került, katonai terület lett, melynek szélén kanyargott a keleti és nyugati világot elválasztó betonkígyó.
A hetvenes években még karakteresen elvált a két világ egymástól: míg az amerikai zónában közvetlenül a fal mellett egy divatáruház (Modecentrum Berlin-Mitte) működött, a szovjetek a beépítetlen telkeket bontási területnek nyilvánították. A Fal 1990-től kezdődő lebontása után szemétlerakóként, 1995-től parkolóként „üzemelt”, majd 2006-tól új időszámítás kezdődött az évtizedek óta kopár – bár korántsem eseménytelen – tér életében.
A Kommandantenstraße és az Alte-Jakob-Straße sarkán álló áruház épületét 2006-ban a KUNSTrePUBLIK e.V. alkotói vették birtokba, és egy teljes emeletet alakítottak át művészeti projektek és prezentációk létrehozására alkalmas kulturális centrummá. Az áruház – akkor már Skulpturenpark Berlin_Zentrum – harmadik emeleti, parkra néző, több mint 800 négyzetméteres belső része kutatóközponttá, műhellyé, kiállító- egyben nézőtérré, a kutyasétáltatásra, parkolásra, szabadtéri grillkertként és játszótérként működő park pedig az ingatlanspekulációk helyett a kortárs köztéri művészet színpadává vált. A területfoglalás fizikailag is összeköti a Fallal mesterségesen szétválasztott két oldalt, de az emelet használatba vétele a perspektívák sokféleségét (fent/lent, kint/bent) is erősíti. A nézők bevonásával teret kínál és helyet ad az észleléshez és a cselekvéshez egyaránt. Ez a perspektíva viszont további asszociációk létrehozására is alkalmas, hiszen az emeleten kialakított egysoros nézőtér az állandó megfigyelés lehetőségével az ironikus történelmi nézőpont kialakítására is alkalmas: a Fallal elválasztott területek hétköznapi rendje ugyanis pontosan ezen az állandó megfigyelésen és ellenőrzésen alapult. A nézőtér tehát nemcsak praktikus és hasznos színházi és munkatér, hanem a kritikus és ironikus olvasatok kitűntetett helye. A művészeti egyesület alapítói nemcsak gondolkodásmódjukba, hanem működésükbe is beépítették a tér többszáz éves kontinuus városi történetét: a prosperálás, a virágzás, a stagnálás, végül a rombolás, az üresség és a mellőzés periódusainak következményeit, tapasztalatait és tanulságait.
A 2006 novemberében nyíló szoborpark első nagy nemzetközi művészeti projektje a Parcella, a Biopolar német-magyar kulturális együttműködés támogatásával jött létre, a Lumen Fotóművészeti Alapítvány és a KUNSTrePUBLIK e.V. szakmai együttműködésének keretében. A projektet a Balkon 2008. februári számában részletesen elemeztem.
(Képek forrása: www.skulpturenpark.org)
A Skulpturenpark Berlin_Zentrum egy öt hektáros, hatvankét beépítetlen telekből álló, emeletes házakkal körbevett „szabad” terület Berlin belvárosában (Berlin-Mitte), Fischerinsel és Kreuzberg közelében, az Axel Springer házak és az állami nyomda tőszomszédságában, az egykori szovjet és amerikai szektort elválasztó Fal helyén. Ez a tény már önmagában is jelentéstelivé teszi ezt a teret, de a puszta birtokbavétel mégsem volna elég egy kulturálisan olvasható hely létrehozására. A kiemelés és nyilvánossá tétel, az új tartalmi rétegek felhordása, a terület szimbolikus újrafogalmazása viszont e jelentések közvetítésére (is) alkalmas médiummá tette. A feladatra 2006 novemberétől egy öt alkotóból álló művészcsapat vállalkozott. Az egyesületi formában tevékenykedő KUNSTrePUBLIC e.V. térfoglalása, a nemzetközi együttműködésben készülő művészeti projektek megvalósítása, a köztéri szobor fogalmának és funkciójának folyamatos újragondolása segítségével ugyanis a téren megállt az amortizáció, a romlás folyamata megfordult, alkotóhellyé változott, és az öt hektáros „parcella” visszakerült Berlin térképére: újra olvasható városi hellyé vált.A 13. század óta lakott terület a Gründerzeit időszakában – a modern ipari boom és a klasszikus liberalizmus közép-európai virágkorában – vált pezsgő hangulatú belvárossá. Fényét a két világháború közötti időszakban is megtartotta, de a második világháború végére romhalmazzá változott. A Fal felépülésével új fejezet kezdődött a hely történetében: a közel egyhektárnyi „zöld” a szovjet zónába került, katonai terület lett, melynek szélén kanyargott a keleti és nyugati világot elválasztó betonkígyó.
A hetvenes években még karakteresen elvált a két világ egymástól: míg az amerikai zónában közvetlenül a fal mellett egy divatáruház (Modecentrum Berlin-Mitte) működött, a szovjetek a beépítetlen telkeket bontási területnek nyilvánították. A Fal 1990-től kezdődő lebontása után szemétlerakóként, 1995-től parkolóként „üzemelt”, majd 2006-tól új időszámítás kezdődött az évtizedek óta kopár – bár korántsem eseménytelen – tér életében.A Kommandantenstraße és az Alte-Jakob-Straße sarkán álló áruház épületét 2006-ban a KUNSTrePUBLIK e.V. alkotói vették birtokba, és egy teljes emeletet alakítottak át művészeti projektek és prezentációk létrehozására alkalmas kulturális centrummá. Az áruház – akkor már Skulpturenpark Berlin_Zentrum – harmadik emeleti, parkra néző, több mint 800 négyzetméteres belső része kutatóközponttá, műhellyé, kiállító- egyben nézőtérré, a kutyasétáltatásra, parkolásra, szabadtéri grillkertként és játszótérként működő park pedig az ingatlanspekulációk helyett a kortárs köztéri művészet színpadává vált. A területfoglalás fizikailag is összeköti a Fallal mesterségesen szétválasztott két oldalt, de az emelet használatba vétele a perspektívák sokféleségét (fent/lent, kint/bent) is erősíti. A nézők bevonásával teret kínál és helyet ad az észleléshez és a cselekvéshez egyaránt. Ez a perspektíva viszont további asszociációk létrehozására is alkalmas, hiszen az emeleten kialakított egysoros nézőtér az állandó megfigyelés lehetőségével az ironikus történelmi nézőpont kialakítására is alkalmas: a Fallal elválasztott területek hétköznapi rendje ugyanis pontosan ezen az állandó megfigyelésen és ellenőrzésen alapult. A nézőtér tehát nemcsak praktikus és hasznos színházi és munkatér, hanem a kritikus és ironikus olvasatok kitűntetett helye. A művészeti egyesület alapítói nemcsak gondolkodásmódjukba, hanem működésükbe is beépítették a tér többszáz éves kontinuus városi történetét: a prosperálás, a virágzás, a stagnálás, végül a rombolás, az üresség és a mellőzés periódusainak következményeit, tapasztalatait és tanulságait.A 2006 novemberében nyíló szoborpark első nagy nemzetközi művészeti projektje a Parcella, a Biopolar német-magyar kulturális együttműködés támogatásával jött létre, a Lumen Fotóművészeti Alapítvány és a KUNSTrePUBLIK e.V. szakmai együttműködésének keretében. A projektet a Balkon 2008. februári számában részletesen elemeztem.
(Képek forrása: www.skulpturenpark.org)
2008. október 4.
privát protest a tunyaság ellen
Megjelent Eperjesi Ágnes PRIVATE PROTEST című, összesen négy példányban készült művészkönyve.
A budapesti kiállítás megvalósításához Eperjesi Ágnes a közvetlen környezete és a kicsit messzebb állók segítségét is kérte, mégpedig a következő invitációval: "Arra kérlek, képzeld el magad, amint a tüntetés-táblámat tartod a kezedben. Képzeld el, hogy elindulsz vele. De nem kifelé, az utcára, az emberek közé, hanem befelé, önmagadba. Oda, ahol teljesen egyedül vagy. Befelé, míg lassan összeáll, kitisztul, miért is van a kezedben ez a tábla, mi az, ami ellenedre van, mi ellen tiltakozol, talán önmagad ellenére, mi az, amit megváltoztathatatlannak hiszel, mi benned ez a tehetetlen düh, mi az, ami fáj. Így válik világossá számodra a táblád felirata. És ha le tudod olvasni, kérlek írd le nekem is, egy-két szóban, mondatban, bekezdésben."
A szeptemberben megjelent könyv ezeket a szövegeket tartalmazza, név nélkül. Én most mégis galád módon ideteszem, hogy év elején mi ellen protestáltam ott belül.
privát protest a tunyaság ellen
a nehogy-már-tegyek-egy-mozdulatot ellen
a nincs-kedvem-gondolkodni-rajta ellen
a nem-strapálom-magam-mert-még-mást-is-rám-bíznak ellen
az inkább-továbblépek-csak-le-ne-kelljen-hajolnom-felvenni ellen
a megvárjuk-míg-szétrohad-aztán-vakarózva-nekiállunk ellen
a miért?-mi-baj-azzal-az-összeszigetelőszalagozott-installációval ellen
az én-vagyok-a-fáradtabb-álljon-ő-a-buszon ellen
a felállok-a-járdára-ott-még-lazán-elfér-egy-gyalogos ellen
a ha-az-első-két-sort-elolvasom-a-többi-is-arról-szól ellen
a rögtön-jövök-tábla ellen
az oldal-tartalmi-feltöltése-folyamatban-van ellen
az utolsó-frissítés-2003-január-elsején ellen
Köszönöm, hogy protestálhattam!
fotó: Eperjesi Ágnes
A könyv az ugyanezen a címen, 2008 év elején a Laborban látható dokumentációs kiállítás lezárása, a bemutatott, és a terjedelmi okoból csak könyv formában olvasható személyes protestek szövegét tartalmazza.
A PRIVATE PROTEST projekt 2007-ben kezdődött Buenos Airesben. Egy rövid részlet Eperjesi Ágnes leírásából: "Buenos Airesben, amikor magányosan mentem tüntetni az utcára egy hulladékfából ácsolt protesta feliratú táblával, sokan kérdezgették, mi ellen tüntetek. Arról is beszélgettünk, hogy ők mivel elégedetlenek. Engem leginkább a a személyes – és nem a politikai - dolgok érdekeltek. Aztán portrékat készítettem néhányukról, ahogy az én táblámat tartják a kezükben. Arra kértem őket, hogy közben valami számukra fontos és elintézetlen – lelki - dologra gondoljanak, olyasmire, ami ellen harcolni próbálnak az életben vagy egyszerűen csak elfogadják, mint megváltoztathatatlan tényt." (Baglyas Erika elemzése itt olvasható.)
A budapesti kiállítás megvalósításához Eperjesi Ágnes a közvetlen környezete és a kicsit messzebb állók segítségét is kérte, mégpedig a következő invitációval: "Arra kérlek, képzeld el magad, amint a tüntetés-táblámat tartod a kezedben. Képzeld el, hogy elindulsz vele. De nem kifelé, az utcára, az emberek közé, hanem befelé, önmagadba. Oda, ahol teljesen egyedül vagy. Befelé, míg lassan összeáll, kitisztul, miért is van a kezedben ez a tábla, mi az, ami ellenedre van, mi ellen tiltakozol, talán önmagad ellenére, mi az, amit megváltoztathatatlannak hiszel, mi benned ez a tehetetlen düh, mi az, ami fáj. Így válik világossá számodra a táblád felirata. És ha le tudod olvasni, kérlek írd le nekem is, egy-két szóban, mondatban, bekezdésben."A szeptemberben megjelent könyv ezeket a szövegeket tartalmazza, név nélkül. Én most mégis galád módon ideteszem, hogy év elején mi ellen protestáltam ott belül.
privát protest a tunyaság ellen
a nehogy-már-tegyek-egy-mozdulatot ellen
a nincs-kedvem-gondolkodni-rajta ellen
a nem-strapálom-magam-mert-még-mást-is-rám-bíznak ellen
az inkább-továbblépek-csak-le-ne-kelljen-hajolnom-felvenni ellen
a megvárjuk-míg-szétrohad-aztán-vakarózva-nekiállunk ellen
a miért?-mi-baj-azzal-az-összeszigetelőszalagozott-installációval ellen
az én-vagyok-a-fáradtabb-álljon-ő-a-buszon ellen
a felállok-a-járdára-ott-még-lazán-elfér-egy-gyalogos ellen
a ha-az-első-két-sort-elolvasom-a-többi-is-arról-szól ellen
a rögtön-jövök-tábla ellen
az oldal-tartalmi-feltöltése-folyamatban-van ellen
az utolsó-frissítés-2003-január-elsején ellen
Köszönöm, hogy protestálhattam!
2008. október 1.
a nyúlon innen
Nyúlnak nyúl, festésnek festés, de tojásnak nem tojás. Tehát nem húsvét. 
Az első kép Stark Attila lehet (Budapest, Üllői út, Iparművészeti Múzeum mellett), a második pedig Fekete Valér, Eger.
Az első kép Stark Attila lehet (Budapest, Üllői út, Iparművészeti Múzeum mellett), a második pedig Fekete Valér, Eger. p.s. okt. 2.: a mai tranzit blogon Amikor kiugrik a nyúl a bokorból című írás nagyon passzol a témához. Úgy látszik, mégiscsak itt a nyulak ideje!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)