2009. augusztus 27.

a csapból is ez folyik: víz

A csapvízzel szembeni bizalmatlanság a 20. század második felének egyik legsikeresebb marketingfogása. Ne igyál gyanús csapvizet, hanem vegyél a boltban palackozott ásvány- vagy ivóvizet – szól az általános fáma. De vásárlóként valóban tudjuk-e, hogy melyik stratégiával okozunk több kárt magunknak és környezetünknek? Tisztában vagyunk-e lehetőségeinkkel, és ismerjük-e a következményeket? A We Want Tap szervezet csapvíz-projektének kidolgozásával ilyen, és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ. A javaslat látszólag egyszerű: piacra dobtak egy szép, környezetbarát, tartós terméket, és azt üzenik, a palackozott víz helyett vásároljunk Tap palackokat, töltsük meg csapvízzel, vigyük magunkkal, vagy tegyük a hűtőbe. A kezdeményezés persze ennél lényegesen összetettebb – ahogy a probléma is.



A palack „csak” egy könnyen felfogható médium, amely remekül sűrít magába ökológiai problémákat: a biztonságos ivóvízkészletek csökkenéséről és a közvetlen környezetkárosításról. A csapvíz-projekt célja tehát a szemléletváltás: felhívni a figyelmet az egyéni és lokális megoldások fontosságára, a kitermelés, palackozás és szállítás helyett a helyi minőség javítására és karbantartására. A csapvíz ugyanis akkor is gazdaságos, ha ehhez helyi szűrő- és tisztítómegoldások szükségesek. Mert a megfelelő minőség helyi előállításával lényegesen visszaszorítható a műanyagpalack okozta általános környezetszennyezés, ami közvetlenül is hozzájárul a föld vízkészletének romlásához. A kulcs az információ és a tudás.

A We Want Tap mégis több jól működő információs rendszernél: ugyanis az eladott termékekből befolyó bevétel hetven százalékát azon területek környezeti fejlesztésére fordítják, amelyek nem vagy csak nagyon korlátozott mennyiségben rendelkeznek biztonságos ivóvízzel. A projekt tehát felhívja a figyelmet a csapvízben rejlő lehetőségekre, az átgondolatlan fogyasztás veszélyeire, ehhez felkínál egy tárgyat, egy kampányt és rengeteg információt. A kritikus és konstruktív kezdeményezés mégsem antiglobalista, hiszen célja a globális gondolkodás és a lokális megoldás összekapcsolása. És szeretnék, ha néhány év múlva a csapból is ez folyna.

A tárgyleírás a Tudatos Vásárló nyomtatásban megjelenő magazinjába készült. A következő őszi lapszám témája a folyadék és a víz. Az előző szám: Pénzügyek


kapcsolódó írások:
középpontban a víz
szomorú vasárnap
tudatos REgerenda
a tudatos vásárló pénzügyei – ajánló

2009. augusztus 25.

az olvasó lázadása 2.

Így lett lázadásból (lásd délutáni bejegyzés) anarchia:


Fotó: Sarnyai Krisztina (kösz!)

Mert, hogy mit hoz a véletlen? Egy újabb bringastencilt a budapesti forgatagból, elektronikus küldeményként. Az anarchisták jól ismert utcai jelébe van beleügyeskedve a bringa (ott lánc és váltó környéken van egy kis differencia, de spongyát rá!), mint a hétköznapi ellenállás kerékpáros vonulata. Azért a CM maradjon csak nyugodtan az eddig ismert ember és kerékpárja logónál! A kompozíció amúgy a szabadkőművesek körzős-vonalzós jelére emlékeztet. Még az is lehet, hogy velük terveztetik a budapesti bringa utakat. Természetesen teljesen titokban. A föld alatt.

2009. augusztus 24.

az olvasó lázadása

A cím persze lopás. És a cím persze nem lopás, csak idézet: ezen a címen jelent meg tavaly a Kalligram kiadónál egy kötet, a mondat végén kérdőjellel (szerk.: Bárány Tibor, Rónai András). A könyv témája a kritika, a kritikus, az on-line és a nyomtatott kritikaírás és olvasás szerepe a kortárs – elsősorban magyar irodalmi – kritikai szövegkörnyezetben. (Aki idáig jutott, ne adja fel!) Több tanulmány is foglalkozik az olvasó hangjával. Ezért is az idézet: én is ezzel fogok foglalkozni – és az csak a látszat, hogy már megint a bringával!

Az előző bejegyzés nem is volt igazi bejegyzés, csak egy asszociatív képgyűjtemény: rosszabban és jobban sikerült fotóim laza válogatása, bringa és utca metszéspontjáról. Olyanokat kerestem, amelyeken nemcsak arról van szó, hogy a bringa egy vagány közlekedési eszköz, hanem arról is, miként válik – tárgyként vagy formaként – jellé, üzenetté, utcai alkotássá. A válogatás a Margit-hídi felvonulás utáni lelkesedésből borult virágba. És itt jön az olvasó, aki segít, hogy továbbguruljon a kezdeményezés.

A képarchívum szerintem tuti dolog, de ennél még tutibb, ha lehet is vele kezdeni valamit. Két képet kaptam: az egyiket ismeretlen olvasótól, aki hozzászólt egy linket, aminek a végén egy bringás graffitis kép van, úgyhogy mázra vele:

forrás: KÁFÉ Kép-Tár, Dezső Tamás felvétele

Mázlim van, mert ezt én is ismerem, és meg is találtam egy kis kotorászást követően:
A képet 2003 nyarán csináltam Párizsban, és van egy változata is:
Figyelmes néző láthatja, hogy itt egy számozott stencilről van szó, állandó szereplőkkel, de változó Leitobjekttel. Mindig van a kalapos-kabátos árnyalak (virággal szájában, piros zokniban), a macskák, a madarak és pillangók, a lufi, a bőrönd, az ernyő és a papírhajó. A változó pedig a jelent központi tárgya: a bringa, a lazizós függőágy, és még egy rakás más. Az alkotó NEMO, és a további változatokra könnyed kotorászással rátalálni (itt például egy vizes, mentőöves, de a bringatémát különösen kedveli – és ezzel persze nincsen egyedül).

Aztán egy másik olvasói hozzászólás is érkezett, képpel, e-mailben:

A helyszín Nyitra, az utca hírmondója pedig egy talányos funkciójú, ámbár kimondottan szép és letisztult vonalvezetésű, nemes anyagból fabrikált bringajel. A színválasztás – szürkén szürke – a közlekedés színpadán ugyan hekknek látszik, de nem lehetünk biztosak benne, hogy nem emlékművel, esetleg kerékpáros botlatókővel van dolgunk. Vagy, ahogy erre kedves művészünk felhívta a figyelmet: gondoljunk bele, mekkorát lehet ezen csúszni már egy könnyű zápor alkalmával is. De a tárgy és a kép tagadhatatlanul szemrevaló. Úgyhogy egyelőre: marad a talány!

És most nem is ecsetelnem tovább, mily kedves számomra az olvasók „lázadása”.

2009. augusztus 19.

az utca hírmondója: bringa


A képek Budapesten, Pécsen, Berlinben és Hamburgban készültek az elmúlt egy-két évben.

kutyabaj?

- ki nyüzsög a parkocskámban?

- ne duzzogj kutya, csak a Critical Mass!

- és mitől ilyen boldogok?

- mert sokan vannak.

- és az nekünk jó?

- naná!

- ha te mondod!

- nem, nemcsak én mondom, minden normálisan gondolkodó városi lény azt mondja: jó, ha sok a kerékpáros. tudod kutya, az a vicc, hogy Budapest egy olyan város, ahol a városlakók jelentős része magától jött rá, a jó kerékpáros a sok kerékpáros. egyéni és társadalmi szinten egyaránt: kisebb pocak, izmos hátsó, kisebb úszógumi, kevesebb dugó, jobb levegő, több hely, nagyobb a szabadság és vidámabb az élet. most pedig az van, hogy az emberek próbálják elmagyarázni az élhető város összetevőit a város vezetőinek. ez olyan, mint az óvodába szoktatás: még az is lehet, hogy szocializálódnak.

- aha. értem.

- jól van kutya, akkor szimatolj tovább!

2009. augusztus 17.

középpontban a víz

Az összetevők egy élesre faragott és csiszolt fényes andezitkocka, négy acélos láb és egy vízzel és buborékkal töltött üvegfélgömb. Az eredmény egy hűs és nyugodt tárgy, Menasági Péter szobrászművész Vízszintes kocka című alkotása.




Menasági Péter: Vízszintes kocka (2005, andezit, üveg, rozsdamentes acél, víz, levegő; 26x19x19 cm)


A szobor első pillanatban legfrissebb design-elvárásoknak megfelelő hifi kelléknek tűnik. De a modern, geometrikus megjelenés, a precíz élek, a sötéten tükröződő fémes felület és csillogás mögött erős spirituális tartalom bomlik ki, tengelyről, középpontról, abszolút mértékről, az egyén és a világ összekapcsolásának művészi ábrázolásáról. Az alkotó harmonikusan ötvözte e két, látszólag széttartó világot, és ebben az illesztésben központi szerepet kapott a folyadék és a buborék, a víz és a levegő – tulajdonságaik, hétköznapi és mitologikus tartalmuk egyaránt. Mi nézők mégis könnyedén találunk affinitást a szellemi szféra, a művészi megfogalmazás és saját hétköznapi tapasztalataink között. Elég csak a mesteremberek szerszámosládájából, vagy az otthoni kamrapolcról kilógó vízmértékre gondolnunk, amely egy apró víztartályban billegő levegőbuborékkal segíti kiigazítani a szemmértéket. Olykor játékos, olykor pedig bosszantó módon. Ha a vízszintes már vízszintes, a függőleges pedig pontosan függőleges, akkor a levegőbuborék a víztartály megjelölt közepén áll mozdulatlanul. Akárcsak a vízszintes kockában: ahol a buborék nemcsak mér, hanem mutat és szimbolizál is. Középpontot jelöl a fizikai és gondolati térben.


Az alkotó pedig minden alkalommal elvégzi és újraéli a mérés és igazítás aprólékos mozzanatait – szakemberként és alkotóként egyaránt. A „szertartás” ugyanúgy az alkotás része, mint a kőtömb kifaragása, az élek és felületek elsimítása, az üvegfélgömb applikálása, folyadékkal és buborékkal való feltöltése. Menasági Péter elegánsan csiszolta össze e látszólagos ellentéteket: az egyetemes mitologikus tartalmat a letisztult, minimalista és geometrikus formával, a mozgást a mozdulatlansággal, az illékonyságot a tartóssággal, a tömör és tartós kockát az áttetsző folyadéktartállyal. Alkotása a középpont szüntelen keresése. Ha kibillen az egyensúly, elmozdul a buborék, megszűnik a középpont, elvész a vízszint és oda a mérték.

Az írás a Tudatos Vásárló nyomtatásban megjelenő magazinjába készült. A következő őszi lapszám témája a folyadék és a víz. Az előző szám: Pénzügyek

kapcsolódó írások:
szomorú vasárnap
tudatos REgerenda
a tudatos vásárló pénzügyei – ajánló

2009. augusztus 13.

nyakigláb a nagyvárosban

Szerinted jól áll nekem ez a rózsaszín-zöld összeállítás?
Kiválóan! Bármelyik hölgyvendég megirigyelhetné. Csak ügyelj a kaktuszra!
És te is úgy érzed, hogy nagyonalterek és cooldivatosak vagyunk?
Szer-felett! Zsír, ahogy kinézünk!
Talán kellene még jobban nyomulnunk?
De én nem bírom a fejetlen kapkodást.
Akkor menjünk a Szigetre? Valami színházi vagy múzeumi produkcióba biztos beférnénk.
Bemehetünk fél áron? Vagy nyugdíjassal?
És a Néprajziban bevennének minket a csapatba?
Ezzel a poppos és dinamikus külsővel? Simán!

kapcsolódó szövegek:
ruhák síkban és térben
a kiállítási életkép és szereplői – történeti perspektívából
a láthatatlan múzeumi bábu
Rivière nejlonszálai
babák a múzeumban és az időben
poppenhuis: babák a házban, a regényben és a múzeumban

2009. augusztus 10.

"maradunk itten"

Cseh Tamás - Másik János - Bereményi Géza: Budapest

2009. augusztus 8.

a tudatos vásárló pénzügyei – ajánló

Megjelent a Tudatos Vásárló folyóirat/magazin legújabb nyári tematikus száma: Pénzügyek címen.
A friss szám kiemelt témái közé tartoznak az önként vállalt egyszerűség, a géntechnológia és a befektetések, de olvashatunk benne szupermarket-rangsort, a lekötött banki betétek összehasonlító tesztjét, elemzést az év bankjai díjról, a társadalmi felelősségvállalásról, bojkottokról és bankokról, a takarékszövetkezetekről és a közösségi hitelezésről, a közvetlen kereskedelemről, a tudatos pénzügyi nevelésről és a bankváltás módszereiről. Az életmód rovatban van néhány idényrecept, barkácstipp, művészeti és ökoturisztikai ajánló.
A korábbi számokat meg lehet nézni az archívumban, és egy oldallal odébb meg is lehet rendelni.

kapcsolódó szövegek (a Pénzügyek számban olvashatók nyomtatásban):
szomorú vasárnap
tudatos REgerenda

2009. augusztus 5.

recikli - bicikli

A tomboló nyár különösen kedvez a hűsítő ötleteknek! Itt a legutóbbi: RECIKLI -- BICIKLI 2009 címen.

fotó: Sarnyai Krisztina (öv, készítette: RMH)

A kezdeményezés környezettudatos, kerékpáros, praktikus és széllel bélelt öltözet-ötletek megvalósítását szorgalmazza, a Néprajzi Múzeum és az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet együttműködésének gyümölcseként. Két kortárs jelenség, a környezettudatos öltözködés és a kerékpáros kultúra összepasszintására lehet kísérletet tenni arra nyitott alkotóknak két kategóriában is: Hasznosítsd újra a biciklidet! illetve: Trendin kétkeréken is! címmel.

Jelentkezési határidő: 2009. augusztus 30.
Nyilvános döntő: 2009. október 10. (DESIGN Hét Budapest, Néprajzi Múzeum aula)

A döntő a DESIGN Hét Budapest programja, helyszíne a Néprajzi Múzeum aulája.

Alkoss, tervezz, gurulj, pályázz, demonstrálj és nyerj! Mert kétkeréken a 40 celsiust is csak 30-nak érzed!

2009. augusztus 3.